be kell valljam, ez az időszak nem épp a hatékony álláskeresés melegágya. szóval az elmúlt hetekben parkoltattam kicsit a dolgot. (amit ha bárki megtudna a legjobb barinőn kívül, leszedné rólam a keresztvizet is, hiszen pont most lett volna nagyon fontos ezerrel keresni és közben képezni magam...)
de ha egyszer úgy éreztem, képtelen volnék még több kudarcot, elutasítást elviselni, és belekerülnék egy lefelé tartó spirálba... már a hirdetések maguk se ígéretesek... fogalmam sincs, hogy adjam el magam, ha szinte negatív kampányt folytatok minden interjún...
igen, az önértékelésem még mindig a béka feneke alatt... meg az önkontrollom sem százas.
ma mégis sikerült újra nekiülni.
felvérteztem magam. megmérgeltem magam.
vagy legalábbis rájöttem, hogy muszáj pénzt szereznem.
és hát azt is be kell valljam, nagyon várom, hogy újra képes legyek a puszta létezésnél többre is: tanulni, például... meg tornázni... álmaim netovábbja. (igen, megláttam a fenekem a tükörben.)
de még csak a kis sikereknek örülünk: eszem és alszom. többnyire.
az önéletrajzomat meg akárhányszor kinyitom, átírom és átformázom. már én se ismerek rá, de tényleg. vajon jó lesz így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése