múlt hét

különben szerdán este tetőzött a nagy magányosság.

olyan állapotba kerültem már előző naptól, ahol senkivel sem voltam képes kommunikálni, akkor sem, ha csupa ismerős vett körül, akikkel lehetett volna. falat húztam, és bár sejtettem, hogy én csinálom, se feloldani nem tudtam, se kezelni, teljesen kitöltött a "mindenki utál" érzés.

este még külön szerencsétlenség-sorozat is ért (kicsit már ér röhögni):

-mikor feljöttem a metróból a belvárosban, kiderült, hogy lófüttyöt öltöztem én hideghez. eső-szél, vállalhatatlan időjárás - ti is utáltátok?

- nem volt ülőhely.

- mikor mégis lett, körbeültek mindenféle idegen emberpárok, és egyedül gubbaszthattam a sarokban, elbarikádozva. (se cigi, se semmi.)

- nem volt wifi. (vagy valami, ami értelmet adott volna az egyedül ücsörgésnek.)

- mikor lett egy normális helyem(, és egész bemelegítettem, és eszembe jutott, hogy kivételesen van pestiestem), végre kiléptem rágyújtani - és közben egy arrogáns pöcsfej elfoglalta. mint az oviban. az, hogy a cuccaim mind ott voltak, és hogy ráutaló magatartással próbálkoztam, nem zavarta. sem a szóbeli kérés, hogy engedjen már vissza. semmi.

még tüntetőleg babrált is az újságommal és a cigisdobozommal (!!!, később a hóna alatt nyúlkálva tudtam csak kimenteni a holmim), én meg csak álltam, néztem, és nem értettem, mi a franc történik. (direkt csinálta. de most tényleg, miért?!)

- mivel nem óhajtottam konfliktust kezelni, játszmába belemenni, fogtam magam, és másik helyre mentem, ahol alkoholt ittam, egyedül, majd felhívtam exet, hogy hadd menjek, és ő azt modta, hogy jó.

tök jó volt benne:

- a nosztalgikus pestiest lapozgatás

- egy csomó ideig nem ittam alkoholt (mivel ez volt a terv)

- exszel végre megbeszélhettük a tv2-ős édenhoteles dolgot, meg mindenféle olyan világpolitikai és egyéb eseményt, amit (mint kiderült) egyikünknek sincs kivel, pedig nagyon foglalkoztat és markáns véleményünk is lenne.

- de előtte még fél órát sírva ölelgettük egymást.

- kiderült újra, hogy a cicnek is nagyon hiányzom.

- maga az élmény több szempontból nagyon tanulságos volt, de mostanában mindenre ezt írom, szóval hagyjuk.

a böjtje:
- a következő este. meg éjjel. nebeszéljünkróla.