szóval csak úgy elszaladt az április nagyja.
eskü, meg sem tudom mondani, mit csináltam ennyi ideig... nem jártam itt, sőt, hanyagoltam az internetet is.
ja, várjunk, volt olyan, hogy húsvét... ezt el is felejtettem.
nagyrészt mondjuk az evésről szólt (meg az alkoholról, eddig fel se tűnt, hogy ilyenkor mennyit iszunk), illetve voltam bálban, igazi, vidéki bálban (ahol meg azért ittam, hogy képes legyek befogadni ezt a szürreális élményt, és táncolni, reggelig, akkor is, ha nem akarok már),
és egyfelől nagyon intenzív volt - találkoztam vagy ötven ritkán látott emberrel és mindig menni kellett és csinálni és beszélni -, másfelől tele lettem tőle hiányokkal meg újra felfedezett régi bánatokkal, szóval alig vártam, hogy vége legyen. (bár a lakomázást megtartottam volna...)
és egyenesen exhez menekültem belőle. (ahol szeretek lenni. már megint. még mindig. túlzottan.)
és most, hogy lejárt a szerződésem, és egyáltalán nincs még új munkahelyem, teljesen új szintre emeltem a depit.
valahogy elfogyott a lendület, ami az újéletkezdéssel jár, és engem mindig borzasztóan megvisel a munkakeresés, meg a magány is, és a családozás is, szóval ez így mind összejött, én pedig teljesen elveszett lettem.
de ma itthon voltam, és nem csináltam semmit a napozáson, heverészésen, pakolászáson, főzőcskézésen kívül,
csak nyalogattam a sebeimet,
és ettől valahogy jobb.
próbálok úgy gondolni erre a hétre, mint egy vakációra - mindig szabadságról álmodozik a jómunkásember, én meg most kaptam, egész álló nap azt tehetek, amit csak akarok.
(lehet, hogy semmittevéssel fogom tölteni, belassulással, megnyugvással, de és.)
szóval nincs nagyon mit írni, összébb kell szedni magam és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése