por- és egyéb macskafélékről. meg paprikáskrumpliról.

szóval végül hétfő este költöztem  - holnap lesz 2 hete. 2 hete!!! -, mert a barátnőmnek, aki tündérbogár volt, és átdobott kocsival, (mert befért az életem egy autóba, most mondjátok meg,) közbejött valami macskajajj, vagy ilyesmi. 

előtte 3 nap alatt elköltöttem annyi pénzt, amennyit egyben még sosem láttam korábban. (kaució. kaució. kaució... ) részben szuper cuccokra is, az jó (xtrémleárazott, isteni puha fürdőköpenytől kezdve akciós vállfákon és mécsestartón át kislámpáig)... ám mint kiderült, én a miss éhenfogokhalnihanemvásárolokelőre kategória vagyok (világvégevárók, pacsi) - a fél spar és piac ott figyelt zsákokban, alig mertem megmondani a cipekedőknek... de tényleg: tészták, konzervhal, fűszerek, méz, tej, sűrített paradicsom(!!! - wtf), fagyasztott húsok (ez okos volt), liszt, cukor, só, még gríz is, hátha pont tejbegrízt akarok majd enni este, és nem lesz, és ezért inkább visszaköltözöm.

nem akartam. ellenben 5 perc alatt bedobáltuk a cuccokat, és én ott lettem hagyva az új életemben, két nagyon kedves idegennel, és azt se tudtam, igazán nem tudtam, mi a frászhoz kapjak hirtelen.

((egész addig ugyanis pörögtem, a boltokat jártam, a netet bújtam a listáimmal, ehhez listákat gyártottam... a legutolsó vásárlós vasárnapot annyira kimaxoltam, hogy délutánra megjártam a sosem látott kikát, a jysköt, a tescót, kétszer a spart, mindenféle kisboltokat... és utána még össze kellett pakolnom. a pasimra vagy a cicámra még véletlen sem néztem.

hashtagnincsidőmsírni pipa.))

szóval gőzöm se volt, mi legyen. aludni minek.

úgyhogy a konyhába kipakolás után titokban nekiálltam konyhapultot és mosogatótálcát súrolni, és főzni.

igen, nekem első este feltétlenül és azonnal neki kellett állnom paprikáskrumplit főzni. (mit este, éjjel.)

menet közben kiderült, hogy nincs zöldséghámozó (elpestiesedett picsa lettem mostanra, de musthave, azóta lett is), vágódeszka, rendes kés (az megvan, hogy a szárazkolbász mindig túl friss a piacon, kivéve mikor nincs min és hogy vágni?), így elvágtam a kezem és két és fél órán át szerencsétlenkedtem. 

nem volt továbbá merőkanál és rendes mélytányér sem, szóval csészével szedtem kislábasba. 

de addigra mindegy volt, mert kiderült, hogy maradék whiskey viszont van.

beszélgettem a kitudjamilyen fiúval - ő is cuki. kibontottam és összeraktam a fehér kislámpámat, majd kiábrándultam belőle, szétszedtem és vissza is csomagoltam (jobbanmintújonnan), előkerestem az otthonillatú, macskanyálasszőrös ágyneműmet, amiben előző este még máshol aludtam, 

és nem gondolkodtam.

másnap meg azért nem, mert majd' meghaltam a fáradtságtól meg az indokolatlan másnaposságtól, az ekcémától a kezemen (amit a mosogatósúrolás hozott ki, hello my new friend) meg a tudattól, hogy az új otthonom mocskos.

retkes.

redvás.

tejóég, tényleg mennyire kényes lettem tíz év alatt... - de könyörgöm: kosz. kosz mindenhol!!!! ezt korábban észre se vettem... 

szóval szutykos. élhetetlenül. fuuuujjjjj.

és ha már takarítani esélytelen volt hétvégéig, este inkább elmentem kocsmázni. ahol ittattak velem rumot, amit szintén nem iszom, akárcsak whiskey-t, de legalább olyan hatásos a sokkhatásra és a szívfájdalmakra, énmondom.

bármi van is, szóljatok, megfelelő rumlelőhelyekben tudok segíteni.