nagyon, piszkosul szeretnék már most jól lenni.
de tényleg most.
ma semmit nem csináltam igazából - aludtam délig, részletekben megettem némi rántottát, közben zenéket bömböltettem és bőgtem, elfelejtettem kenyeret venni holnapra de legalább ezért is bőgtem, végre megpróbáltam orgazmussal vigasztalni magam (bocs, mindenki) és csak utána bőgtem, de akkor nagyon, feküdtem az ágyamon és néztem a szép piros lámpámat miközben szakaszokban bőgtem, rutinból letöröltem a nemlétező port bőgve, néztem az elképesztően, leírhatatlanul, indokolatlanul randa függönyöket tök jogosan bőgve, wc-t takarítottam csak azért nem bőgve, mert nem mertem közben levegőt venni, táncikáltam mindeféle kedvenc számra szintén nem bőgve, mert nem kaptam elég levegőt, kiporszívóztam hangosan zokogva, mert olyankor lehet, elkezdtem ruhákat hajtogatni,
aztán valahogy itt gépelek helyette és ... még mindig tart a nap, üvölt a kaukázus (az örökké kultikus lemez, mert akkor voltam fiatal és boldog és kalandozós meg ilyesmi...),
és halvány lila segédfogalmam sincs, mit kezdjek magammal.
nem fura ez?
míg ex-szel éltem, ugyanígy voltak "szabadnapjaim", szabad estéim és éjjeleim meg pláne (a munkájából kifolyólag), főleg hétvégéken - sok-sok órát töltöttem a lakásban tökegyedül, mégsem volt ilyen kétségbeejtően és bőgnivalóan zavarbaejtően üres.
mondjuk én sem voltam az, jó.
de akkoris: nem fura?
és azt mondtam, hogy mivel mi lakunk legalul, mostantól szabad a tánc? (nem mondtam, mert én is csak most jöttem rá. ki is használom.)
amúgy már nem bőgök, nem tudok ilyen gyorsan könnyet újratermelni szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése