nem, nincs mindenki kicsit rajta a spektrumon, és de, számít, hogy az emberről kiderüljön, hogy megtudja, ő rajta van-e.
elfogadom, hogy valaki másképp gondolja - önmagával kapcsolatban. mert ő ezért-azért így döntött. de másoknak meg ne mondjuk már azt, hogy az ő ilyetén hozzáállásuk, tudni akarásuk az felesleges, téves, akármilyen.
a pszichiátria sem csak a gyógyszerezésről szól... arról is, hogy kiderüljön, egy-egy dolog mögött mi áll. mert igazán csak úgy lehet vele bármit is értelmesen kezdeni.
még ha ez egy ilyen "most többet tudunk, mint amit a hivatalos utak nyögvenyelősen lekövetgetnek" helyzet is, akkoris...
pláne számit nekem, akit telenyomtak szuper (téves) egyéb diagnózisokkal, amiket arra használnak majd' húsz éve, hogy beskatulyázzák, és pláne hogy invalidálják a megélésem, tapasztalatom, igényem, meglátásom,
az összes terapiban is, és én magam is (aki egész életében azt kutatta, hogyan oldhatná meg a problémáit, amik definitely mindenre is kihatnak...),
amik alapjaiban határozták meg, mit gondolok magamról, a dolgaimról, mivel próbálkozom, mit mondanak a szakemberek, akikhez fordultam, akikhez küldtek, akiknek elvileg tudni kellett volna, hogy nem stimmt itt valami mégse,
amiket kifejezetten weaponized infóként használtak ellenem azon traumatizáló vizsgálatsorozatban is, amit nemrég fel kellett idéznem egy oknyomozó újságírónak is (nem az én ötletem volt, csak "belerángatódtam", de kikötöttem, hogy az enyémet nem írhatja meg, csak háttérinfó), úgyhogy legalább felszínen vannak a részletei újra, nem csak a hosszútávú hatása, es ami eszméletlen durva, hogy így megtörténhetett,
...
..
.
és szóval: qrvára nem mindegy, hogy ha valamik történnek az emberrel, akkor azoknak mi az oka,
nem mindegy, hogy csak simán "mindenkinek nehéz" vagy kiderül, hogy másoknak közelitőleg sem ennyire az,
hogy magadon kell változtatni vagy a környezeteden,
hogy legitek-e az elvárások feléd, vagy olyan pl terapiba járni, mintha azt mondanánk egy lábatlan / gyógyíthatatlan béna embernek, hogy csak a mindseten kell dolgoznia, vagy jobban kell akarnia, vagy fel kell dolgoznia a gyerekkorát, és fog tudni járni, miközben inkább kerekesszéket és rámpát kéne adni neki, és az elfogadáson dolgozni vele, mert nincs az a mennyiségű erőfeszités, amivel felülírhatja a biologiát.
hát meg az előző pszim, akivel igazából arra szerződtünk, hogy kíséri a szakitási-szétköltözési folyamatomat (amit amugy nem tartott), is mindenképp látni akarta a korábbi papírjaimat, és abszolut nem tudott elvonatkoztatni.
arra meg nem épülhet pszi-kliens kapcsolat, hogy ezeket elhallgatom, ott már abszolút megtörik az egész, ha ilyen kaliberű "titkok" vannak, meg rohadt fárasztó még ott is figyelni a számra, ott se elengedni magam...
ezek igy a teljesség igénye nélkül, hirtelen.
ja, hát meg a zebra-analógia:
"Because there is comfort in knowing that you are a normal zebra, not a strange horse. Because you can’t find a community of other zebras, can’t learn what makes a zebra thrive, what brings [you] a zebra joy, if you don’t know you are a zebra and you are learning solely from horses. It is near impossible to be happy and mentally healthy if you’re spending all your life thinking you’re a failed horse, having others tell you you are failed horse, when all along you could be thriving and understood if everyone, including you, just knew you were a zebra."
Szia! Milyen tünetekre kaptad az eredeti diagnózist? Azt nem követik nyomon, nem kell vele kontrollra járni? Arra gondolok, hogy az orvossal meg lehetne beszélni a kétségeidet, elméletedet a félrediagnosztizálásról. Annak milyen a viszonya az adhd-val/autizmussal, összekeverhető? K.
VálaszTörlésizé... muhaha
Törlésdehogy követik nyomon
konkrétan ebben az országban aztán a kutyát nem érdekli
kaptál diagokat, aztán menjél isten hírivel, oldjad meg, ahogy tudod. oda, ahova tartozol területileg, ahol nincs kapacitás, max pár alkalomra, meg amúgyis ezzel nem lehet mit csinálni nagyon, ha gyszerfelírás kell, az tán elérhető de amúgy nincs semmise, sehol
ha megfizeted, magánban van, ha szerencséd van és sikerült pont kifognod vkit, aki nem csak egy név, nem dilettáns, stb, akkor esetleg még értelme is
nincs egy orvos, nincsenek fix nevek, nincsen kapaszkodó se az ellátásban ...
még az olyan stabilan azt igénylő esetekben sem, mint a skizofrénia, még akkor se, ha szakember a hozzátartozó maga is, ... (van kőkemény sztorim közeli baráttól)
kontrollra járás konkrétan nem létezik szerintem, max ha gyszert kell vki szedjen
de pl volt olyan sulitársunk, akinek akkor is időnként e-mailben be kellett számolnia, hogy érzi magát, és ez mind volt az ellátás és gyszerbeállítás (hozzáteszem, nem is jól diagnosztizálták - mi rájöttünk, mi baja, marhára nem volt képben, aki vitte az esetét)
btw a tudomány mai állása szerint nálam a régi és a gyanitott diagok összekeverhetők, rengeteg emberről derült ki a világban, h qrvára össze is keverték nekik
de szóval nem, nincs kivel megbeszélni - random emberek random helyeken random továbbfűzték az első ember futoszalagvéleményét, és csók, de már nem is ott dolgoznak, már nincsenek is az országban, már rég akármi ...
semmi, nulla ilyen jellegű kapaszkodó, se orvos, se pszi, se semmi
Pont ezért nincs értelme. Nem fogsz kapni választ, nincs is igazán válasz, és autinak, ADHD-snak nincs kerekesszék se. Mondom ezt egy auti anyjaként. Feleslegesen foglalkozol ezzel.Ha valami gyógyszer használ, akkor szedd be. Más nincs. Se orvos, se pszichológus, semmi. A trükkök gyerekeknél még működnek, felnőtteknek jóval kevésbé, és ezek általában kevert zavarok, nem ért hozzá senki.
VálaszTörléssajnálom, nehéz ez a lyukas ellátórendszer... (mondjuk lassan kb csak a lyukak maradnak)
Törlésde: diag nélkül nincs mit beszedni, ill kezdenek azért magánban értegetni hozzá, szóval hátha legalabb ott lesz esélye az embernek kifogni majd, ha nem is most, de pár ev mulva ...
és amúgy ha befeküdnél egy pszi rehab osztályra pár hétre? kapnál kivizsgálást, diagnózist, beállítanának gyógyszert is ha kell, tanulnál életvezetést vagy fogalmam sincs mik vannak ott, de hogy módszert arra, hogyan tudsz funkcionálni adott diagnózissal, ilyenek? mert ezek tb alapon is mennek és elvileg szabadon választhatsz h melyik kórházba mész, akár kisebb szomszédos városba is ha ott van kapacitás.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törléstotally értelmetlen.
Törlésjobb az életvezetésem, mint egy olyan után lenne ...
tökre nulla türelmem van mások sztoriját meghallgatni meg az ő dolgaikkal foglalkozni, nem dobna fel különösebben egy rajzolgatós meg relaxálós foglalkozás, nem akarok senkihez se hozzáérni az ilyen testkontaktos együttműködős izéken, se beszokni egy új közösségbe, se egy ottani struktúrába, se ezeknek az xtra stresszével megbirkózni, h aztán kijőve meg annak a változásnak a stresszével bírkozzak meg... valamint szar a kaja, túl kötött az egész, éssss te ott "beteg" vagy, akinél mindenki mindent jobban fog tudni ... thx, de nem.
amúgy az összes érzelemkezelős meg asszertív kommunikációs tréning megvolt már,
éssss tudottan fogalmuk sincs arról a 2 dologról, amire kiváncsi lennék,
ellenben ujra rámhúznák azokat a dolgokat, amikkel össze lehet keverni
adhd gyszert csak diaggal adnak, más meg most sem biztos, h kéne.
mert őszintén: abszolút fura lenne, ha nem érezném magam rosszul azok miatt a dolgok miatt, amik vannak-törtennek (nem, nem irok le mindent)
vagy abban a jelenlegi felépitetlen pokoltornáca helyzetben, amiben a felépitést meg kell ugranom, miközben kb nulla feltétel adott.
halvány lila segédfogalmuk se lenne róla, hogyan csináljam, az van.
de egyszer biztos találok vkit, aki erti ezeket, de ahhoz előbb el kéne jutni oda, h kiderüljön, h tényleg ez van-e
(jó, az adhdt atomtutira biztosra vehetem, de az autinak meg én nem néztem eléggé utána még h ertsem, meg önmagunkon nem olyan könnyű bármit látni, kell a külső szem, ezért kene vki, aki legalább megmondja, mit nézzek,
és ezért szar, h most nincs,
de hátha találok...)
ja, meg hát: hideg ráz a gondolattol, h bárki mással osztozni kell (a páromon-gyerekemen kivül) a privát szférámon...
Törlésegy szobában másokkal?? közös fürdő-wcvel?? akár csak orvosok-nővérek oda bejárkálhassanak? dzsízősz, neeeem
kizárt, hacsak nem vmi musthave műtét vagy kórházi szülés
Szerintem sincs mindenki a spektrumon.
VálaszTörlés"autinak adhdsnak nincs kerekesszek se" - ja, a lenyeg lemaradt
VálaszTörléshogy nem mindegy, h amikor pszichez megy az ember, akkor azt mondják-e neki vmire, h ez egy séma, és igy kezdenek el rajta dolgozni,
hosszú hetekig próbálkozni csomó penzért, úgy, h az egész egy oriás kudarcelménysor lesz, mert nem az, így a gyakorlatok, házik, könyvek, átbeszélesek, mindsetváltások se hoznak eredményt, csak frusztrációt,
vagy azt mondják neki, h jó, tudjuk, h ez egy szenzoros / akármilyen működés, amivel annyit lehet tenni, h figyelembe veszed, amikor csak tudod, és dolgozzunk ennek a lelki elfogadásán, ill annak az elgyászolásán, h emiatt csomo dolog sose fog menni, ami másoknak igen és a többi ember nagyrészt nem fogja ezt elfogadni/megerteni, és gondoljuk át, hogy lehet ezt kommunikaciósan, ill erzelmileg kezelni
ill adhdnál pl, hogy a halogatásnak ez meg ez a lelki oka, pl önszabotázs, perfekcionizmus, meg h még mindig arra egy eretlen, gyermeki pszichés válasz, hogy túlkontrolláló volt a környezet, de hogy felnőttként az ember már felelős azert, hogy ezeket a dolgokat felülírja, és tessen dolgozni rajta,
Törlésés tessek gyakorolni,
és tessék erőt venni magán tudatossággal
és stbstb,
csupa olyan dolog, ami arról szol, hogy ez egy akaratlagosan áttanulhato, átterapizálható dolog, amibe csak az effortot kell beletenni,
es akkor beleteszed, és nem hoz eredményt,
és akkor egyre frusztráltabbak lesztek,
és a szakember nem tud mit kezdeni azzal, h azt mondod, nem műkődik a naptármódszer,
mert hát már hogyne műkődne, ha rendesen csinálnád, és mi benned ez az erzelmi-pszichés ellenállás, ami miatt nem csinálod még most se rendesen, hiába tudod pontosan, mit és hogyan kell,
éssss közben meg adhds vagy, és egyszerűen dopaminhiányos az agyad meg ilyesmi alap biológiai okok
aztán így elmennek az evek, és nem kerülsz közelebb a megoldáshoz, szenvedsz ugyanazoktol a problémáktól, ellenben begyűjtöttél végtelen kudarcélmenyt, invalidálást, abszolúte semmit nem hiszel már el magadnak, mert hisz a nagykönyv szerint nem úgy kéne legyen, és az az alapèlmenyed, h remenytelen eset vagy, mert nem tudod megugrani azt a fejlődést-változást, amit elvileg meg kellett volna, hiszen annyi munkát beletettél, tehát te xtrém hibás áru vagy, hogy ennyire nem megy, és még csak el se hiszi neked senki, h tényleg próbáltad és nem csak hárítod a felelősséget, és nem ertik, amit mondasz, mikor megpróbálod elmagyarázni, mit tapasztalsz, ill élsz egy brutál megbélyegző címkével, és annak minden következményével ...
na, ez már a "kerekesszék meg rámpa" dolog
legalább annak a kimondása, elismerese, hogy igen, ide az kellene
Az autis szülő vagyok. Hidd el nekem, hogy nincs rá ember, benne vagyok 16 éve, a gyerek problémája többrétű, nem lehet simán beállítani a dopamin-szerotonin egyensúlyt, most épp 4 gyógyszert szed. A specialista pszichiáter azt mondta, hogy "nem tudom, mit csináljak". Ez privátban. Nulla segítséget kapunk a szakhelyen (másik privát). A szakrendelőben úgy pislog rá a pszichiáter, mint egy ufóra. Pontos diagnózisa sincs, mert nem tisztán auti. Ennyit tud most az orvostudomány. Egy ADHD papírt begyűjthetsz a gyógyszerért, de az autin nincs értelme rugózni. A pszichológusra meg pénzt adni... A Frontin olcsóbb, hatásosabb. (Csak nem kell rászokni.)
VálaszTörlés:( rémes, sajnálom
TörlésTehát még egyszer. Senki nem fog feloldozást adni, de még ha adnak is papírt (mit fáj neki leírni 40e-ért, hogy autizmus, neki mindegy, következménye semmi), senki nem fogja elhinni a környezetedben. Egyébként meg nem nehéz mindenkinek? Ja, valóban van, akinek könnyű, időszakosan, véletlenül. Egy szűk csoportnak. Mindenki más meg nagyjából folyamatosan szív valamivel. Az alsó szomszédom pl. tegnap azt mondta, hogy öngyilkosságot fontolgat. Pedig tisztára átlagnak tűnt az élete. Ha az ember nem kizárólag saját magára fókuszál, akkor látja, hogy az élet nem arról szól, hogy könnyedén lebegünk s boldogságban. Ez van.
VálaszTörléswoww .. szavakat se talalok
Törlésnem, nem egyforman nehéz mindenkinek - pont ez a lényeg
de, nálam aki lelkileg számít, az el fogja hinni,
nyilvan a tagabb környezetre meg nem is tartozik, kollegakra, főnökökre, kliensekre, haverokra, tavolabbi ismerősökre, akármi...
amugy nem 40, hanem 200... de ha van, aki 40ért megcsinalja ugy, hogy közben valoban kompetens a tudomany mai legfrissebb állásának megfelelően, és valodi valaszokat tud adni, akkor lszi ajanljátok, mert oda megyek
200ért is necc, h ki kompetens tenyleg, és ki ugrott ra a piaci resre megélhetesből
én is látom, mind kliens, mind szakmai oldalról, mi a szitu, tudom, mennyire gáz, és azt is, h mennyire rossz az emberek mentalis allapota meg mennyire nehéz az élet már alapból is ... de attol még ez a komment megerdemelne egy újragondolást
btw egy erre dedikalt blogon,
Törlésegy erre dedikált kivizsgálasi folyamatban,
egy erre dedikált pszichológussal közösen folytatott folyamatban,
ill egy erre dedikalt önreflektív, kríziskezelő, gyászfeldolgozó, önismereti feltáró és önfejlesztő belső munkafolyamatban is az a lényeg, az eszköz és a cél is ugymond,
hogy az ember saját magára fokuszáljon