2024. július 11., csütörtök

vegyesfelvágott

fuhh, azért ez most egy kifejezetten nehéz, nem túl jól sikerült gyerekezés volt. csak az uccsó napok voltak a szokásosak...  nem kéne ezt igy, de sehogy se volna most igazából jó...


meg le is égtem, 2x. az első az én hülyeségem volt, de a másodikra nincs magyarázatom kb, azt hittem, szuper elővigyázatosan kenegettem magam...


és bennem most csapódik le, hogy a hőségriasztás mostmár 38-39 fokot jelent, ami amúgy kb embertelen.... még én is, terhesség /kisbaba nélkül is totál megbuggyantam, pl tegnap a világon semmit se tudtam csinálni az ágyon fetrengésen kívül, ami nagyon ijesztő volt amúgy. átfájt a fejem az advilon is, szédültem, és olyan erőtlen voltam, mint a lepkef... enni se bírok normálisan, valamint nem alszom napok óta, csak elájulok ilyen hajnal 3 körül.


nagyon sok dolgom lenne, de töredéke se megy.


találkoztam a hugommal is egy családi happeningen, tudjátok, akivel most "nem beszélek", vagyis hát inkább csak próbálok önvédelemből határt húzni, hogy nekem ezek a viselkedések nem férnek bele velem szemben, ... de hát nem úgy néz ki, mintha volna értelme,  sőt, csak magamat szivatom vele, mert nekem meg hiányzik az a fajta kapcsolat, ami előtte volt, meg feszengek az egésztől...

de ahhoz, hogy visszaálljon, vagy belátja és verbalizálja, hogy ez nem volt oké, vagy nekem kell úgy tenni, mintha az ilyesmi maradhatna következmények nélkül...

nem ugy tűnik, mintha bármit is felfogna az egeszből, hiába vágynék rá.

teljesen megértem a before kapcsolódásra vágyakozó magamat is, meg azt is, hogy közben önfeladásnak érezném, ha úgy tennék, mintha ezeken egyoldalúan túl lehetne lépni. (pedig abban világbajnok vagyok... de talan pont ezért.)


közben szorgosan posztolgat, hogy (a semmiből, mert senki a családban még csak nem is hallott róla előtte) könyve jelenik meg meg milyen menő dolgokat csinál, hatcsilliárd filterrel, olyan képeken, hogy volt, hogy fel se ismertem őt, ... én meg az egészet nem értem, nem tudok róla kb semmit, olyannak tetszik minden ablakba tett sikere, mint egy lufi, mint egy gondosan polírozott, flitterrel leszórt szemfényvesztés, kb mintha lenne egy klónja, akit nem ismerünk... ez is most nagyon durva belső hullámokat vet bennem az előzményekre rakódva... mert hát mintha a már egész közelinek gondolt-érzett kapcsolodásunk mind csak illuzió lett volna...


a pasi miatt is nyilván nehéz, mert amúgy már nagyon nehezen viseljük egymást, azt hiszem - persze tudtam, hogy nem fog változtatni, hiába fogadkozik, hogy meglátom, helyrehozzuk, majd megoldjuk, csak maradjak, ... de mégis megrendítő látni, mennyire nem is próbálkozik, mennyire nem érdekli egyáltalan... nyilván hazugság volt, mint mindig, ha abban a pillanatban komolyan el is hitte még.

irtó frusztráló, hogy nem tudom rávenni magam még igy se az átköltözésre...


nagyon kellett volna, hogy ne legyen szabin a múlt héten a pszichológusom...


meg rájöttem (valószinű sokadszor), hogy én tényleg olyan vagyok, mint egy minden reggel továbbforgatott rubikkocka... felkelek és már más a mintázat. mindig az aktualitásokkal tudok csak foglalkozni, mindig csak amiben épp vagyok.

kicsit olyan ez, mint az adhd-s "ha nem látja a tárgyakat, elfelejti, hogy vannak"... csak topikokban. bármit akartam is tegnap, az tegnap volt, ma már más van. 

de még az olyan, elvileg nekem jó dolgokat se viszem végig, mint egy ruha/tárgy megvásárlása, amit elterveztem, amire vágyakozom. aztán egyszercsak már másba' vagyok, és vagy eleve totálisan elfelejtem, vagy azt érzem, most képtelen vagyok ezzel foglalkozni, megcsinálni, vagy hogy most mást kell csinálnom, ... majd átmenetileg ugyanugy elfelejtődik, míg végül már nem lehet kapni, lejár a határidő, stbstb.

szóval durva kettősségben élek: képes vagyok "ráfogni" valamire, mint egy pitbull (bullterrier? mit tudom én már) állkapcsa, és erőn felül tolni, menni, csinálni, akár napokat vegigplázázni pl (nem ebböl áll az életem, de ez jó szemléltető példa), de ugyanén képes vagyok totál nemcsinálni is, tök mindegy, mennyire akartam-akarnám, ... ott vagyok amúgy is, és csak be kéne kanyarodni és a kasszához vinni a kinézett és musthave dolgot, aztán haza/tovább, de nem, nem és nem.

azt, hogy mik a nem a képembe tolódó, nagyobb volumenű céljaim, terveim, na azt hadd ne mondjam, milyen nehéz fixen "léteztetni" ... elveszek az épp előtérben lévő bármilyen aktualitásokban.


igy amúgy már új alternatív magyarázatom  van kb az a "ha épp nem rossz, el is felejtem, hogy el akarok menni" dologra is...

mert én az életem _minden területén_ igy működöm.

lehet, hogy nem is hasítom, csak szép adhd-san konstans megyek a dopamin után + elfelejtem, ami épp nem tolódik a képembe...

vagy a kettő együtt.

namindeeegy...


persze a pszim mondta egy múltkori dopaminseekinges felvetésemre is, hogy ő annyira nincs képben azért a felnőtt adhd-val... 

szóval ő nem tudja, csak a hagyományos, pszichoterápiás gyökereket feltételezve értelmezni ezeket, I guess, mig én meg ezerrel vizslatom az életem az ujonnan megismert adhd-teóriás szemüvegen keresztül is, és mehh.


ugyanitt tök más: haladok a fogorvosos projektemmel is, tuléltem a fogkőleszedést, hátha túlélem a tömeseket is... (csak még ip-m nincs, de attól még na.)


levágtam multkor a hajam (szoktam ilyet), ami elsőre egy katasztrófának tűnt, azzán rájöttem, hogy amugy se hordom nyáron leengedve, ill azt mondták a mások, miután már nem frissen utána voltam, hogy nem gáz amugy, és végülis már szerintem se .. nem jó, de fodrász után is volt már hasonló, úgyhogy még várok, hogy befizessem magam valahova, de a lehetséges kontaktokat begyűjtöttem...


az arcbőröm viszont tök kivan, épp újra ekcémafoltosodik, és az utóbbi időben bevált krémem nem tudtam ujravenni, mert mint kiderült, megszűnt közben. az előzővel le kellett állni, mert az egész arcom hámlani-mállani kezdett az első boldog idők után, amire még sosem volt példa, ... és most megint semmi 5letem, a random próbálgatás meg rohadt drága.

(a hidratáló arckrémekkel is pont úgy meg vagyok lőve, mint a samponokkal...)


valamint az újból beindított intimgyantáztatás váratlanul szomorúvá tett, mert valahogy rosszul sikerült: csomó szál most csak szakadt, mint kiderült, ill most rengeteg benövésem és gyulladasom is lett, meg kegyetlen visszanövős viszketésem, és egyik sem rémlik tavalyról... lehet, hogy a melegtől? 

persze nem adom fel, de ne maradjon így, mert ennyi erővel visszatérhetek a borotvához is szinte...

mondjuk mivel kb csak a pasi+gyerekkel megyek strandra, intim életem meg nincs ugye, majdnem mindegy. de a közérzetemnek azért számít.


oké, zanza vége, éljük túl a kánikulát, meg ne legyen vilagháború pls, aztán valahogy lesz a minden.