ja, és hát kishugom, ő pl tanár lett, de úgy egy év után mondta is, hogy blöe, elege van - és szerintem nem csak a tanárság ellehetetlenített helyzete miatt. most a gyerekezés mellett is már magántanít, és később majd a minél önfenntartóbb gazdálkodós életformára szeretnének átállni a férjével. (most fognak végre kiköltözni a saját házukba, ahol lesz kert.)
apropó, a férje: na, ő ugyan 12 órázik, hol éjjel-hol nappal, beosztás szerint, viszont egy olyan munkahelyen, ami ugyan xtrán szinten aluli társadalmilag, de a jelenléten kívül viszonylag csekély valódi elfoglaltsággal jár. és ő ezt kifejezetten szereti, mert a munkaideje nagyrészében a hobbijaival foglalkozhat, illetve fejlesztheti az önismeretét az élet dolgain gondolkodva. (komolyan.)
a másik hugom meg okk, dolgozott, egyszer boltban, meg egyszer aztán olyan helyen, ahol kb éjjel-nappal benn kellett lenni túlórázni, irodán - de a gyerek óta, aki mindjárt hat éves, még nem ment el dolgozni sehova, csak pont most. a gyerekre hivatkozott, hogy mert nincs aki oviba vigye-hazahozza, vele legyen délután, de hát nem is tudom... szerintem azért nem ez volt a fő mozgató ok...
az meg, hogy most hogy van a munkával, nekem nem derül ki, mert nemrég olyanokat csinált, hogy -mondjuk úgy - nem beszélek vele. mostmár én se. (kishugom így van vele kb két éve...) gondolom, majd ha találkozunk, fogok, csak nem mélységeiben, meg nem keresem (és ő se), meg nem szivecskézem-lájkolom a megosztott dolgait.
előtte tökre jóban voltunk régóta már, szóval ez nekem egy jelentősebb törés most, de nevermind.
na, de hogy szerintem vele is lehetnek azért "dolgok"... az ő férje, az meg egy güzü, az sosincs otthon kb, annyit mennek a munkahelyén, és ha mégis, ott is csak melózik a házon, a kerten, a valamin, szóval ő azért más. (a szüleink imádják is ezt benne.)
a szüleink amúgy olyanok, hogy apám a szöszölős-szüttyögős, aki azért így is sokmindent csinál - a kertben, meg otthon... de ugye olyanjai voltak, mint pl gyógynövény topikra kattanás .. amikor mindent is elolvasott, és hosszú órákat bóklászott egyedül a határban, ... anyám meg az "el nem tudom képzelni, hogy ne csináljak mindig valamit" tipus saját bevallása szerint, aki random tolja az erőltetett menetet full indokolatlanul, miközben folyvást b.tatja apámat, amiért semmirevaló. apám volt eddig nekem a gyanús, de most meglepődtem anyámon, mert végülis az egész egy ilyen durva túlkompenzálós-túlkontrollálós arconpörgésnek tűnik, mások határainak letojásával, mert minden azonnal kell neki... hm-hm.
hát, ennyit tudok egyelőre, asszem, jobban bele kéne ásnom magam végre a hátterembe, csak ne lenne olyan nehéz kontaktálni velük, meg odamenni, meg minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése