neuroszpájsz? random tldr

szóval mi van, ha ez az egész "nem vagyok alkalmas az életre", "nem tudom, hogyan kell élni", "mindennemű emberi kapcsolatra alkalmatlan" (utóbbi anno kint volt a kolis szekrényemen, annyira meghatározó megélésem volt), 

hogy örökké azt érzem, minden túl sok, amit a normál felnőtt élet követel, és elmondhatatlanul vágyom rá kb konstans, hogy semmit se kelljen csinálni és sehova se kelljen menni és senki ne akarjon tőlem semmit (, mióta csak az eszemet tudom, asszem) ... 

szóval mindez tényleg nem élethelyzeti szétesettség, sem egy kitartással megterapizálható személyiségzavar, hanem maga az idegrendszerem, maga a neurodiverzség?

... nem, ennek nincs köze a nem-átköltözésemhez... csak ez is erősen foglalkoztat, sőt, hiszen ez túlmutat mindenen.

közben amúgy rájöttem, mit értett itt az egyik kommentelő viselkedésterápián... de arra is, hogy én azokon kb mind túlvagyok már, nekem az alapszint már azok fölött van, ezért nem is értettem... de hogy szóval ez már a "feljavitott" változata az életemnek.

nem azt mondom, hogy nincs több elérhető trükk, elsősorban az agyam kicselezésére, de azért eléggé ijesztő arra gondolni, hogy érdemben ez már nem lesz jobb... 

vagy még lehet?  építhetem pl a majd újonnan megismert működési sajátosságaim köré az életem? pl úgy keresni munkát is, trükközni a dopamin-seeking dolgokkal, kipróbálni a gyógyszereket?

abbahagyni, hogy azt várom magamtól: tudjak ott és úgy funkcionálni, ahol-ahogy a neurotipikus átlag?

vagy ilyenkor mi van?

persze kellene diagnózis. 

de most azt a pénzt nem érné-e meg inkább terápiára / lakhatásra / továbbtanulásra költeni?

spoiler alert: természetesen társasokra impulzusköltöm addig is, igen sűrű mélypontjaimon, míg döntésképtelenül, bizonytalanságban és lépésképtelenségben szenvedek.

de csak 5 perc megkönnyebülést ad, nyilván, szóval sehogy nem jó...

funfact: odáig fajultunk, hogy már komolyan elgondolkodtam azon is, nem vagyok-e high-masking, "magasan funkcionáló" autista... persze ettől butának éreztem magam, mert én értem az átvitt értelmet, mögöttes tartalmat és érzelmeket, szóval képzelgés már az ötlet is... 

de aztán szembejött, hogy vannak szuperempatikus asd-sek is, plusz, ha a fő érdeklődési kattanásuk az emberek viselkedése-működése, akkor nagyon is képben lesznek ezekkel. 

és adhd-val kombinálódva még szociálisak, kimozdulósak is lehetnek, kevésbé rigózus rutinokkal, érdeklődésekkel. 

(na, itt lett igazán erdekes a dolog...)

szoval újra felkerült a radaromra, mintegy mellesleg, halvány kitudjaként...

(mert ki is nyilatkozott úgy mindig, h nincs is érdekesebb dolog a világon, mint az emberek, megérteni, miért viselkednek úgy, ahogy, mit és hogyan éreznek? egy mély alapélmény mellett, hogy én csak megfigyelőként vagyok jelen..

a szakmámat is e mentén a megértési vágy mentén választottam, ami egyben a gyógyulási, beilleszkedni vágyási motiváció is volt...)

ésss nagyon merev tudok lenni - ragaszkodom ugyanazokhoz a dolgokhoz, termékekhez, szenzorosan túlérzékeny módon.

(vizuális zaj, háttérzaj, bizonyos ízek, illatok-szagok... de nem minden mindig ugyanúgy, ez is olyan fura..)

és szinte minden (irl vagy telefonos) szoc interakció megterhelő, még ha esetleg előtte vagy utólag érzem is meg csak épp, akkor is, ha jó, és sose tudom, hogy most jól csináltam-e, ... és folyton otthon akarok lenni, magamban szüttyögve.

de közben, számomra totál következetlenül, rendre mehetnékem is támad, ami autizmusnál meg nincs. (vagy hát -lásd fentebb.)

néha akár egy napot is el tudok tölteni plázában / nyüzsis kvzóban-kocsmában, csak úgy... vagy járom a boltokat nézelődve... sőt, régen, mielőtt lett volna laptopom-okostelóm, volt, hogy csak random villamosoztam fel-alá, egyedül...

(minden mehetnéket azzal magyaráztunk, hogy a bordi nincs el egyedül, bárhogy, de kapcsolódni akar, meg éjszakai pillangónak hívott pasizni vágyó féktelen gyerek mód, vagy mi...

de őszintén: a fel-alá villamosozás, az hogy illik a képbe??)

((nem illik-e inkább az ingerkeresésbe?))

amúgy nem bírok rutint tartani. (még a fogmosás is mindennapos küzdelem, majd' 40 év után is... ez wtf, amúgy.) de szükségem van olyan rendszerre, hogy mindennek legyen helye és hogy vehessem mindig ugyanazokat a termékeket, amik beváltak. 

nagyon nehezen bírom a változásokat.

valamint ha egyszer rákattanok valamire - kajára, zeneszámra, végtelenségig megy a repeat, mignem egyszercsak vége..

sőt, ha olyanom van, képes vagyok újra megnézni egy filmet közvetlen azután, hogy vége lett.

egyébként rendre elfelejtek enni-inni, sokx egyáltalán nem tudom, hogy ennem kene, csak érzem, hogy rosszul vagyok valamiért, aztán egyszercsak rádöbbenek, hogy délután fél 4 van és ma még csak a reggeli kv-m van bennem... szoval ezek az oly alap öngondoskodó skillek, ezek nálam totál el vannak cs...ve.

arról nem is beszélve, amikor azért nem eszek rendesen (néha egyáltalán), mert erőfeszítést kéne tenni a kajáért, pl boltba menni, vagy főzni, vagy rosszabb napokon akár csak egy szendót rendesen összeállítani - na, és akkor ez így nekem túl nagy feladat ahhoz, hogy megugorjam.

nem is beszélve arról, mikor padlón vagyok, és nem bírok enni. (egészen elbizonytalanodtam, hogy nem-e az van olyankor, hogy a kontroll-képességem gyengül annyira, hogy ne bírjam rávenni magam az evésre, ill annyira beszűkülök, hogy erre nem jut ész, amellett persze, hogy élettani stresszreakciónál ez normális...)

meg van az a vicces verzió, amikor elfelejtem, hogy van otthon érdemi kaja.

(annyi biztos, hogy semmi önbántalmazás meg "ezt kontrollálom, mert nem tudok mást" nincs ezekben, mint ahogy a szakemberek szeretik belelátni.)

ahh,

amint látjátok, remekül összekavart ez az új irány.

(ja, az adhd-s egyértelműségekről nem is írtam még, ez már inkább egy marginális random része.)