nagyon nem vagyok formában

történt egy kisebb csoda amúgy - beindítanak egy új tb alapú adhd vizsgáló helyet, és ennek a hírét időben megláttam, és tudtam jelentkezni egyből.

(amúgy máshol 2 éves a várólista, vagy 200ezer magánban.)

hát, nem úgy sültek el a dolgok, ahogy vártam.

van ugye ez a másik diagom, és a nőci kb végig annak az értelmezési keretei közt mozgott, és nagyon nem éreztem objektívnek, inkább a szokásos "ha tudjuk, hogy erről van papírja, mindent erre vezetünk vissza egyből" tipusú sztereotipikus dolgokat hozta. pedig még verbalizáltuk is, hogy nem szeretném, hogy ez elvigye a fókuszt, mondta, hogy nem fogja, de egyetlen szorongó, szétesett, katyvaszos beszélgetés után közölte, hogy megerősíti, amit itt a korábbi papírokban lát. 

én meg így elképzelni nem tudtam, hogy mi alapján, mert okk, rohadtul szét voltam esve, és sajnos képtelen voltam fókuszáltan beszélni, és volt egy erős élethelyzeti meg szituatív kétségbeesésből fakadó indulati-érzelmi töltet a hangomban egy idő után (nem támadó vagy ilyesmi), de akkorse.  

a diagom meg 13 évvel ezelőtti amúgy már, azért ki tudja, mi van most azzal...

ráadásul a kérdéseire sose várta végig a választ, állandóan elterelődtünk, meg csak szemezgettünk, így tele volt random félinformációkkal...

oké, azt mondták, még a teszteket is megnézik, aztán majd kiértesítenek, hogy releváns-e a teljes vizsgálat, de hát én annyira rosszul éreztem magam, és annyira nem értettem, hogy ez most így mi volt, hogy totál ki voltam borulva.

(sírva jöttem hazafele, konkrétan.

illetve hát vagy egy órát ventilláltam anyámnak a parkban fel-alá járkálva, miután sikertelenül próbáltam megnyugodni.)

és aztán itthon észrevettem, hogy bizony elvittem egy olyan papírt is, amit nem akartam.

egy 5 évvel ezelőttit, ami tele van faszsággal. kicsavarva-sarkítva, amiket mondtam, meg tök valótlan dolgok is. pl beírva több pszichoterápia a múltból, amik nem is voltak csak páralkalmas segítő beszélgetések, és van amire úgy írta, mintha két évig tartott volna. 

anno is csak ahhoz kellett, hogy leokézzák, hogy mehessek pszichez arra a helyre kedvezményesen, egy negyed órás dumcsi volt kb, aztán a pszi úgyis újra mindent átbeszélt velem ott .. meg amúgy ambuláns lapnál, amit utólag nyomnak a kezedbe, nem reklamálsz, hogy énilyetnemmondtam... szerintem nem is tudsz, vagy nem tudom.

de szóval full nem volt releváns ide.

ellenben remekül félrevihette a dolgokat.

amúgy azt én itthon nem néztem meg, mielőtt mentem, mert hát nem akartam elvinni.

most viszont igen, és - nem tudom, hogy ezt egyszer már észrevettem-e, vagy amúgy sose néztem össze őket, csak lefűztem a mappába, de most, most feltűnt, hogy:

ezt a papírt ugyanaz a doktornő állította ki, aki anno az agymanós, felháborító, totálisan wtf papírt is.

egyszer bementem a helyre, ahová azt hittem, hogy tartozok, hogy krízisben vagyok. (abban is voltam, akkor volt a naaagy szakítás a pasival + nagymama haldoklás + apámrákos hármas.*)

és ott ő nézett meg. (majd közölték, hogy területileg amúgy nem oda tartozok, és átirányítottak, de ez mellékes.)

aztán kijőve, az udvaron kiderült, hogy telenyomta elképesztő marhaságokkal az ambuláns lapot. vérlázító volt, konkrétan, ott elvesztettem egy jó adag orvosokba meg biztonságos világba vetett hitet és ártatlanságot.

akkor pedig nagyon szép, összeszedetten tudtam kommunikálni. magyaráztam neki, hogy pl van egy olyan mesefilm, hogy "agymanók", és valami hasonlattal éltem - már nem emlékszem mit mondtam, de hogy tökre értelmesen, okosan, érthetően, magyarázva tettem, arra igen. (aki beszélt már velem irl úgy, az szerintem el tudja képzelni, mire gondolok.) az ambuláns lapomra meg többek közt az került, hogy, idézném:

"azt érezte, kívülről látja magát" 

"az volt a benyomása, hallja, hogy miket gondol, érez"

"olyan, mintha egy dobozban lenne a feje"

"olyan, mintha egy agymanó lenne a fejében".

nem, nem, nem és nem. wtf?! hova figyelt mégis, vagy honnan szedte ezeket?! mert hogy én iyleneket nem mondtam, az ziher. ennyire még félreérteni is hogyan lehetett??

szarrá pislogtuk magunkat fürtössel a papír felett, aki elkísért akkor. illetve remekül elszórakoztattam vele a beavatott ismerőseimet. 

(utána végül nem használtam a papírt semmire, nem mentem át máshova, mert ismét összejöttünk a pasival, és valahogy átvergődtem magam azon a pokoli éven.**)

na, és képzeljétek, másfél évvel később, egy tök másik helyen sikerült ugyanebbe a drnőbe belefutni, 

és mitadjisten hasonlóan hiteles papírt adott ki a kezéből. azt, amit én ma véletlenül elvittem.

ugyan kevésbé elborult faszságok vannak benne, de faszságok.

1) mennyi esély volt rá, hogy 2x is beleszaladjak abba az orvosba?

2) és hogy a mait ilyen bagatell hülyeséggel így "elkalibráljam"?

(bónuszkérdés: miért, de tényleg miért lesz előítéletes egy csomó szakember, miután papírt lát?)

csak költőileg.

(amúgy itt megint sírtam és ventilláltam, hát mi kiborító ez már... bemozgatta az összes eddigi tapasztalatom. fürtössel is kielemeztük chaten, örök hálám, hogy kérdezett, megtartott. így mostmár megleszek.)

tényleg peches tudok lenni, ha pszichológusokról van szó... (ennyi rossz pszit és pszichiátert felmutatni már-már művészet amúgy. jókat is ismerek, csak velük sose tudtam 'összejönni tartósra', illetve a legutóbbival csak simán nem passzoltunk, sajna olyan van. 

de tudjátok, egyszer pl az, aki jó volt, autóbalesetet szenvedett, ennyire pechszéria.)

ugyanitt: drukkoljunk azért, hogy a tesztek meg az összkép leülepedése után legyen esély még a folyamatra, és legyen lehetőségem tisztázni ezt. de hát basszus, na.

*rájöttem, h ez csak a sima szakítás volt, egy évvel később. mindegy, az is elég nagy krízos volt.

**újra összejöttünk, szakítós krízis megoldva.

((ja, meg rájöttem, hogy azt nem mondtam, hogy ez az adhd dolog végül nagyon betalált, az ajánlott csopiban leírt dolgoknál is azt érzem, úristen, ez rólam szól, informálódgattam az elmúlt hónapokban, és nekem jobban magyaráz egy csomó dolgot, mint az eredeti diag, aminek az értelmezési kereteiből mindig kiindultunk és ahova bepaszírozgattuk a dolgokat...))