meg az is volt

hogy elmagyaráztam a pszimnek, hogy igazából én már évek óta a továbblépésre készülök, hol tudatosan, hol kevésbé, szoval ez nem egy hirtelen kesztetés, illetve hogy rájöttem, hogy próbálom egyben tartani, segiteni magam akkor is, amikor látszólag csak teljesen el vagyok veszve.

és ennek mentén például az se felesleges, kényszeres valóságból menekülés volt csak, hogy a felmondás után belevetettem magam a társasjátékok világába. 

persze az is volt, de közben eléggé erős érdeklődési tárgy ahhoz, hogy bele lehessen kapaszkodni mentálisan minden bajos állapotban, meg pure örömszerző téma is tud lenni, amikor sehonnan máshonnan nem jön az az érzés...

ezerrel faltam-falom az infókat - milyen játékok, játékosok, beszerzési források vannak, csoportokban vagyok, videókat nézek... 

mostmár angol videókat is, és a téma miatt erősen motivált vagyok megérteni őket... így érzésre rengeteget fejlődött ez is, mellesleg. (még így is lópikula, de na.) 

idén konkrétan beszereztem az első angol (nem túl bonyi szabályú) játékot (amihez nincs fordítás, mert mint mondtam, nem túl bonyi, és mivel nincs magyar kiadása, így csak olyat érdekel, aki érti is), ami egy szimbolikus mérföldkő volt számomra pont az angolom miatt. hogy majd azt én jól lefordítgatom, megértem és játszom. még nem került rá sor, de tudom, hogy fog, mert ha lassan is, de haladgatunk az új játékok elővételével...

a gyerekkel minden ittlétekor játszunk, és szoktunk ketten is a pasival, ha sokkal kevesebbet is, mint szeretném.

azóta kértem magamnak ajiba (- mindenki minden ajándékozós alkalomra azt kap mostanában, hát ez van -) egy olyan városos Ticket to ride változatot, amihez szintén nincs, de az nem ugyanaz, mert a mechanizmust már ismertük, és csak pár mondatnyi kis plusz dolgot kellett hozzá megérteni, de az is gyakorlás volt végülis... meg amúgy is beleböngészek mostmár angol szabályokba is simán, hogyha valamiről meg akarom tudni, micsoda - max fordítózni kell.

(szinte mindig nyitva van egy szótároldal a telefonomon vagy a laptopon, szóval valami ebből is csak ragad...)

ésss - ez egyben egyfajta jövőteremtés is. kapaszkodók. későbbi lehetséges szociális közegek, közösségek, programok, beszélgetések a hasonló érdeklődés mentén... solitare játékok magányos estékre... társaslehetőségek a már ismerősökkel...

begyűjtöttem jópárat (- sok alkalomra kérhettem), és elsősorban már annak mentén, hogy ha majd odajutunk is tudjam használni, már most ez volt a vezérfonal, kimondatlanul is.

már megküzdöttem azzal a felismeréssel is, hogy 1) ez nálam elsősorban intellektuális érdeklődés, és csak másodsorban tényleges játszás, 2) szerintem megmaradok az egyszerű, könnyed, belépő szintű játékoknál, és sose leszek egy "rendes társasos ember", és mostmár valahogy oké vagyok ezekkel.

meg kezd a könyvek iránti érdeklődésem is feltámadni (gyerekként-kamaszként rengeteget olvastam), még nyáron vettem néhányat, illetve azt is kapogattam, és időről időre a látókörömbe kerül olyan, amit még szeretnék... de még nem olvasok. de hátha fogok. ha akarok majd, lesz hirtelen mihez nyúlni, kevéske, de jól kitalált választekkal. (régi kedvencek, ünnepi-szezonális hangulatok, szakmai meg önterapizálós cuccok, új, izgi dolgok, vizuális csodák is lesznek.) (utobbiak a játékok közt is vannak... _i_má_dom_ a számomra tetszetős vizualitást.)

van bennem egy erős késztetés dolgok begyűjtésére, már a ruháknál, lakasdíszeknél is volt,

és rájöttem, hogy bár részben kompenzálás és boldogsághormon-szerzés,

másrészben egy öntudatlan készülés azokra az időkre, amikor a megélhetési költségek már nem engednek meg ilyesmiket, amik pedig a kapaszkodók lesznek-lehetnek abban a fájdalmas és megborult helyzetben.

szóval kb kapaszkodókat hörcsögölök össze magamnak a szakitás utáni új életemre. érdekes látni, mennyire készülök a háttérben, hogy akkor is dolgozom rajta, amikor nem gondolok rá igazából... szomorú, hpgy még itt tartunk, meg ez van, de jó, hogy zajlik azért.