életjel

vagyok még.

sajnálom, hogy egy idő után válasz nélkül eltűntem, mindent olvastam, mindegyiken gondolkodtam, mindőtöké számított, nagyon, köszönöm őket!

a helyzet még mindig elég... hát rossz.

túlélek kb.

mármint ránézesre ajándékokon agyalok, vásárolok, szervezek, meg karácsonyi díszeket teszek a lakásban mindenfele, csomagolópapírt és szalvétát választok, ...,

családi események is történnek, még a legújabb új unokaöcsémet is megkereszteltük, 

szokásos,

de közben kb minden szabad percemben a telómon lógok, pörgetem a fészbukot, chatelek, csopikban követem a feedet, vidiket nézek vagy könyvekről és társasokról olvasok :/ asszem, némileg pótcselekszem vagy ilyesmi...

ahelyett, amit nagyon fontos volna most csinálnom.

kb akkor tudok működni, ha nem/alig gondolok arra, ami van, azt hiszem. de közben nyilván ott van _mindig_.

addig jutottam, hogy befejeztem az önéletrajzom, és leokézta valaki hozzáértő,

valamint a naaaagy hallgatás utáni csendmegtörés nem csak itt, hanem irl szociálisan is megvalósult.

újra kommunikálok a volt munkahelyemről való barijaim egy részével (akiknek nagyon nehéz volt bevallani, hogy nincs még munkám, mert nem is keresek, stb - de miután ezt megugrottam, már nem emel közénk falat),

és megírtam a két közeli sulis barátomnak is, hogy mizu és hogyan vagyok, mikor felmerült valami kapcsán. na, ők szomorú fejezték meg sajnálják - és írd és mond, ennyi volt az össz reakció. UPDATE: ez korábban volt, mert, most látom, már múltkor is panaszoltam. node azóta se írtak vagy mondtak semmi egyebet, se a közös chatben, se priviben, pedig azért szoktak, szoktunk írkálni mindenféle random dolgokról. 

(én szintén nem kerestem őket - először, mert olyan szarul voltam, h nem bírtam, utána meg mert nem értem, hogy barátként ez a reakciójuk így mi - nekem ők voltak a legközelebbiek, nem a naponta beszélős belső körükben, de azért régebben a hetente-kéthetente minimum komm 2. körösben voltam, az kopott idáig, így ez nagyon érthetetlen és nagyon fáj.)

(egy közös talit feldobott a tágabb közös csopiban a harmadik ottani bari, de nem sikerült ip-t egyeztetni már idénre. és így ennyi... jobb is, mert nagyon nyomasztott, hogy így hogy menjek oda mosolyogva...)

ezen kívül a tesóim szerencsére igyekeznek ott lenni, ez sokat ad.

végül mindenféle fordulatokkal elkerültem egy pszichológushoz, aki vállalt,

és akiről még nyilván nem tudni, hogy jó-e, de vannak ígéretes jelek.

pláne nem lehet tudni, mert kapásból 2 hétre lebetegedtem. (újabb negatív covidteszt in da house, az minden szezonra kell.)

no meg még csak bemutatkozom kb, 2x voltam csak.

drukkoljatok!

a pasival nemrég volt egy óriási veszekédesünk arról, hogy a pszi fizetős ugye, és azt aztán én oldjam meg nélküle.

próbálkoztam elmagyarázni neki az állapotom, a helyzetet, de nyilván most sem érti, és nem is fogadja el, hogy ilyen van, és hogy ez van.

helyette borzasztóan haragszik rám.

amúgy olyan szépen eléldegél mellettem, csak ne kelljen az összebújva sorinézésen, a gyerekezésen meg az operatív napi tevékenységeken kívül köze legyen a dolgaimhoz, és akkor nincs feszkó...  (azt meséltem a nyáron, hogy feldobta, hogy házasodjunk össze? de hogy miért gondolja, hogy ez köztünk egy rendes párkapcsolat, az rejtély számomra...  már akkor se volt még szex se, a mindenmásról nem is beszélve...)

most fog elfogyni a pénz a kártyámról, izgi lesz.

amúgy azon kaptam magam a betegségből kijőve, hogy nézegetek álláshirdetéseket, egész bizakodó voltam, hogy oldódni látszik a rémséges állapot,

de aztán mikor a pasi olyan nagyon összebalhézott velem (és mondott olyanokat, hogy hajnali 3ig bőgtem és napokig kóvályogtam, mint aki nincs is magánál kb), sajnos ez abbamaradt, és újra ezerszeresen szorongok és minden szar megborít és megint nem tudok nézni se, a valóságban maradni se, semmit se. es itt most nem tolom rá a felelősséget, csak elmesélem, hogy ezek a naaagy, triggerelő helyzetek engem tényleg ennyire kikészítenek, azt látom... durva.

én igyekszem, de egyelőre totál kontrollálhatatlan a minden.

sokszor úgy nézek ki, mint aki normális, de közben meg... tudjátok, ez van, és azért rendesen félek.