anomáliák

- a magyar posta úgy, ahogy van

- a munkahelyemen a főfőnökök nagyja, különös tekintettel a saját közvetlenemre

- ugyanott egyes emberek, akik az egyes kérdésekben egyáltalán nem kompetensként akkora szájjal osztják az észt, hogy a bécsi kapu 2x beleférne

- a rendszer azon sajátossága, hogy ezen emberek mindezt bármifépe papíros felhatalmazás nélkül megtehetik

-  egy bizonyos nagy ügy tudott megoldása helyetti rengeteg pénzért, nagyon sok idő alatti nemmegoldása

- 30 fokos iroda

- hogy épp nem tudjuk, mi a munkánk és senki se hajlandó elmondani

- hogy miután megtalálom az álomnadrágomat, és megnézetem, van-e még valahol belőle, lelkesen válaszolják, hogy van színben-méretben, 9 db is, majd amikor jelzem, meg is venném, közlik, hogy jaaa, az nem lehetséges, mert fizikailag nincs hozzáférés a központi raktár készletéhez, se infó, hogy mikor mi lesz vele...

- hogy ezek után javasolják az appban rendelést, amit viszont ha le akarok tölteni, kiírja, hogy az én országomban nem elérhető, amire az a válasz, hogy ja, néha szokta engedni

- hogy egy hétéves gyerek azt mondja a szájával, nem akar apához jönni [a nyári váltotthetes időszak előtti utolsó kapcsolattartásra, ami pont úgy jön ki, hogy egybefolyik az első, apás héttel], mert az már 9 nap egyben és az nem igazságos

- hogy a gyerekanyja szerint ez a gyerek önálló gondolata, ésss egyben jogalap arra, hogy ne engedje, de legalábbis veszekedjen előtte az gyerek apjával hangos-látványosan-hosszan, amig apa inkább elcseréli azt egy szept eleji pótlásra

- hogy meg lehet húzni egy női mell szalagját szimplán alvás közbeni forgolódással

- hogy egyáltalán meg lehet húzni

- heti 5x8 órás munkarend és -mennyiség társadalmi elfogadottsága (nincs életem, hesteg)

- igy hirtelen ennyi