hogy van az, hogy egy technikailag sikeresnek mondható munkahelyi megbeszélés után olyan nyomorultul vagyok, mintha legalábbis teljes katasztrófa lett volna?
(annak éltem meg, pedig a full elrugaszkodott javaslat - aka hazárdjátékom - szinte csont nélkül átment.)
(persze egyszer már volt, hogy mondták, hogy úgy lesz, és tök máshogy lett.)
iszonyatosan frusztrál, hogy nem tudtam olyannak mutatni magam, akinek szeretném, ha látnának, akivel azonosulni tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése