tán így, ezzel a nem is helyes formulával tudnám kifejezni, hogy érzem magam. nehéz, hogy a baráti-jósmerősi körben nemigen félnek (aka nem is foglalkoznak ezzel az egész korona dologgal kb), nehéz (megint) megnemértettnek, különcnek lenni, és nehéz kimaradni.
nem volt jó érzés nemet mondani a hétvégi bulikázásra, nem volt jó érzés tudni, hogy mind együtt voltak, nélkülem, nem jó érzés a félmondataikon érezni, hogy amit ott megosztottak, arról nagyrészt nem tudok majd.
nem volt jó, amikor nyáron bent a melóban kinevettek a maszkért és nevetgélve köhögést mímeltek.
és nem volt jó tegnap, amikor nem értették, mért nem ülök le a mini kisasztal mellé ebédelni máshoz, mikor egy méteren belül lenne a maszk nélkül szuszogó, táplálkozó fejünk. nem volt jó meghallgatni emiatt, hogy aki fél, az nem is él, megfosztja magát az élettől, és úgyis mind elkapjuk majd, akkor meg...
nem jó érzés, hogy amikor kiakadok, hogy nem mondják el az ilyen érintkezéses dolgokat, meg hogy két napra a találkozásunkra már beteg valaki, de csak két hét múlva szól, akkor azt mondják, kár volt egyáltalán elmondaniuk, mert azzal, hogy nemtetszésem és felháborodásom fejezem ki, túlreagálom, meg ráparázok, meg aki fél, az nem is él, és úgyis mind elkapjuk, akkor meg blablabla. (mint valami rossz szlogen, komolyan.)
nem volt jó a suliban, hogy az egyik csaj következetesen kilógatta az orrát a maszkból, azután is, hogy szóltak neki, a másik meg lehúzta a textilt a tüsszentéshez (és telibe hapcizta a barátnòjét az okos).
nem volt jó, amikor szorosan körbenülős interaktív nap elején a tanár azzal kezdte, hogy nyugodtan levehetjük mind a huszan, úgyse ellenőrzik, és ez csak kb 6-unkat zavart volna, és nem volt jó, hogy ebből a hatból is csak kb 3-an mondtuk, hogy nemoké, ha a többiek leveszik és csak rajtunk marad.
nem jó, hogy pont levelezőn is kötelező leutazni, ott ülni napokat összezárva, még ha maszkban is.
nem jó meghallgatni, hogy túlreagálás és túlfélés a távolságtartásra törekvés és a (minimális) óvintézkedések betartása.
rossz érzés nem találkozni emberekkel. rossz érzés kihagyni eseményeket, élményeket, közös élményeket. lemaradni, kikopni.
rossz egy csomó minden - mondjuk annyira félni, mint én teszem, szerintem az pont nem.
de na.
nálunk most már közeli ismerősök közül is egyre többen kapják el (nem bulikáznak, pl. iskolából hozza haza a gyerek), és nagyon nem veszélytelen ez a vírus, viszonylag fiataloknàl sem
VálaszTörlés😞
:(
TörlésHa majd lesz beteg ezek között az emberek között (előbb-utóbb valószínű) és nem lesz olyan egyszerű és könnyű neki, és esetleg másoknak is ad át a most összebújó emberek közül néhánynak ebből a vírusból, akkor fogod értelmét látni, hogy te vigyázol. Az óvatosság nem egyenlő a félelemmel. Vannak betegesen rettegők -persze-, de a normális védekezés, ami a maszk és a lehetőség szerinti távolságtartás, az nem az. Nem beszélve arról, hogyha valaki kidől, fertőzi azokat, akikkel együtt él, és ha ez nő, akkor a család ellátása sem olyan lesz, mint szokott. Idősebb szülőknél nem is beszélve, hogy vigyázni kell rájuk.
VálaszTörlésAz nevet, aki a végén nevet. Aki most köhécsel neked és kuncog, hogy milyen jópofa, lehet hogy két hét múlva éppen az ágyát fogja nyomni -jobb esetben. Nem jó "kimaradni", természetesen, de talán van még ott olyan, aki hasonló hozzád, és nem maradnátok "egyedül", ebben a közegben.
Betty
neked van igazad. ez a reális. csak ezt nehezen emésztik meg az emberek, mert az óvintézkedések messze kívül esnek a komfortzónán. sajnos én nem úgy látom, hogy az nevet, aki utoljára nevet, mert az elővigyázatos embereket ugyanúgy veszélyeztetik az elővigyázatlanok. nemcsak több stressz terheli azokat, akik óvatosak, de nem is tudnak mit tenni, ha csak hatan tartják magukon a maszkot egy húsz fős társaságból. hiába ők a hat fő egyike, a többi tizennégy "nyert". azért lenne nagyon fontos az intézményi szintű szankcionálás, mert egész egyszerűen nem lehet az emberek egyéni ítélőképességére építeni és az egyéni felelősségtudatra bízni a többiek egészségét. ez a kölcsönös függés az, ami miatt senki sem tud igazából kivonulni és - akár szégyenkezve, akár nem - magát és a saját szűk környezetét biztonságba helyezni, hacsak nem az erdőben él. mert nemcsak megbélyegzés jár érte, de a többiektől való függés miatt többnyire kudarcra is van ítélve. a kormány meg legalább akkora veszélynek érzi a népszerűtlen intézkedéseket, mint a járvány elhatalmasodását.
VálaszTörlésjajj, az nem volt benne, de végül így a tanár fenn tartatta a maszkot szerencsére, csak hát no
Törlésde igen, pont ez van, ez az egymásrautaltság
Sztem ezen egyáltalán nem vicces nevetgélni. Semmi eszközünk nincs csak a maszk, a kézmosás és igen, az, hogy nem nyomulunk 20an maszk nélkül egy helyen.
VálaszTörlésNálunk már van a családban beteg, ő egyelőre enyhe tünetes, de na. Az én szüleim is járnak rendelni, napi 15-25 ember látnak el, ami “remek”, csak nem értik, hogy én meg így nem találkozom velük. Nem baszakodásból, de amíg lehet, addig nem szeretnék kidőlni 2 kisgyerek mellől. Valszeg el fogjuk kapni, mert elengedték itthon a gyeplőt, de ettől még sztem nem kell szánt szándékkal elébe menni és “akarni” elkapni. Influenzát se szeretnék, meg semmi más fertőző betegséget sem. Covidot sem, de ettől ez még nem rettegés.
Teljesen igazad van. Utálom, amikor ennyire arrogánsak az emberek és egész egyszerűen bele sem gondolnak abba, hogy nem pusztán róluk van most (sem) szó.
VálaszTörlésSzemély szerint bennem nincsen rettegés a legkisebb mértékben sem, ugyanakkor az Ember immunszupresszáns biológiai terápiát kap, szóval nem szeretném megfertőzni. Nem járkálok, nem találkozgatok, és nem kockáztatok. Esténként a kertek alatt gyalogolok egyedül, persze masz nélkül, de olyankor jobb esetben csak egy-egy macska sétál rajtam kívül. Igaz az is, hogy ez nem esik nehezemre, eléggé introvertált vagyok.
Ugyanígy érzek. Nekem a hatvanas, millió alapbetegséggel rendelkező szüleim nem veszik komolyan, mert hogy túl van tolva, és nem veszélyesebb, mint az influenza (és amúgy is nem szabad félni, mert a hit, a pozitív gondolkodás, és nem tudjuk elkerülni...) Nem ennyire felelőtlenek, hordanak maszkot, de az indokoltnál sokkal többet járkálnak el, ismerősök között leveszik a maszkot, mert hogy az milyen udvariatlan. Én meg az aggódástól nem bírok már aludni sem, de feladtam, nem tudok rájuk hatni, én vagyok a család túlaggódós hülyéje. Ez van, remélem, végül nekik lesz igazuk, és nem lesz akkora baj, mint amekkorától tartok.
VálaszTörlés