jajjmár-ka

kicsit úgy érzem, kezdek begolyózni - de ez csak azért van, mert pms van, nemalvós napok, sokstressz, sok online-ság és kevés társas támogatás és jólevegő jut.

nyilván nem újdonság, hogy engem amúgy kifejezetten kisìmít a nembejárás, tényleg nagyon nem nekem való ez az egész ott...

a sokstressz is vastagon a melóból fakadt. már amikor közeledett a heti egy bejárós nap, és fel kellett hívni a főnökömet, meg másokat, és kaptam sorra az agyfszt a mindentől és mindenkitől, rosszul voltam.

hiába reméltem, hogy kimaradhatok belőle, elküldték értem a legszebb szépkocsinkat, ami hagyományosan a nagyfőnit hurcibálja, külön sofőrrel.

kuli vagyok, aki mégis nélkülözhetetlen. mehh.

annyira kellett bent pörgetni mindent, hogy egy pisilés és egy ivás fért bele a napba (ennél még a portán is jobb dolgom volt komolyan), az uccsó pillanatban estem be a postára így is, mert még alá se volt ìrva, amit fel óhajtottak adni, mikor már úton kellett volna lennem.

amúgy abszolút indokolatlanul postázgatnak ebben a helyzetben, nyilván távmunkából ugráltatva-veszélyeztetve másokat, amolyan kivagyiságból. rettenet, amit egyesek művelnek.

a felesleges bürökratikus papìrgyárra meg, úgy általában a közszférában, szavak sincsenek.

azok pedig, akik most vígan tolhatnák a home office-t, sőt, akár elég lenne csak bekamuzniuk valamit kutatómunka címén, mert minden, de tényleg minden adott hozzá, rengetegen bent tobzódnak, mindenféle átlátszó kamu indokokkal, a főnökség kifejezett kérése ellenére... persze maszk nélkül, belemászva mások személyes terébe, teljesen értelmetlenül fontoskodva.
ez is milyen kiábrándító már.


a másik erős ok pedig a gyerek hiánya, amibe a pasi lassan megmakkan itt nekem,
főleg, miután kiderült, hogy a gyerekanyja tegnap pl elment bevásárolni a spárba, és addig ott volt nàluk a tesója vigyázni az gyermekre - aki gyerekorvos mellett asszisztens.

tippeljünk, hogy esett ez a gyerekre veszélyesnek kikiáltott pasinak.
(mondván ugye, hogy csak ő, gyerekanyja veszi ezt a helyzetet komolyan, mert neki a gyerek az első, mindenek felett, ezért mostmár totális izolációban!!!!! vannak*, blablabla. mondotta volt: se bolt, se személyes kontaktus senkivel se, míg egy tűzoltó ezt nem teheti meg, és hogy lehet ennyire felelőtlen, hogy kockáztatná az gyermek életét, ..., ...

aha.)

ja, meg továbbra is tolja a "mért kell nekem mindig apa miatt veszekednem veled" dumát, csak most épp azért, mert az esti videóchatek során a gyerek néha hangosan viháncol, és ezzel zavarja a szomszédban a kisbabákat, bezzeg vele sose csinál ilyet. (persze.)

biztos hogy nekem is van valami különbejáratú erős becsípődésem az ilyesfajta igazságtalanság, önkénynek kitettség, eszköztelen kiszolgáltatottság kapcsán,
mert iszonyú hevesen reagálok érzelmileg,
túl azon is, hogy a pasi szenvedését mennyire rossz nézni,
ill hogy pl nem szexel velem, mert depizik a helyzet miatt, stb. (pongyola voltam, értsétek jól.)

gyomorgörcs, düh, mérhetetlen vágy, hogy visszaadja neki ezt a sok rosszat az élet,
sóvárgás, hogy ne tudjon többet az életünkre hatni, ne kelljen semmilyen módon kapcsolódnia hozzá az életünknek...
(élet, élet, élet, csak élni hagyna már végre...)

tudom, hogy ez a pasival nem megvalósítható,
azt is tudom, hogy ez a nő az "a pasi áldozata vagyok és ő tehet mindenről is mindig" életjátszmára húzta fel a mindennapjait,

de kezelni az ebből fakadó rendszeres érzelmi abuzáltság-érzetet, azt nem.

és a pasinak se tudok megfelelő támasza lenni a nehéz helyzetekben, amiért sokszor utálom magam.

(nyilván próbálkozom, próbálkozunk,
dolgozunk rajta,
de nagyon nehéz folyvást egy másik ember hülyeségének és rosszindulatának kitetten élni, úgy, hogy nincs szabadulási lehetőség,

és nem visszaszólni sosem, amikor rossznak állítanak be minket teljesen jogtalanul, igaztalanul,
hogy legalább mi ne rontsunk a gyerek biztonságérzetén.)


*még úgy máfél-két hetet bejárt dolgozni az eltiltás után, mondván, neki nem kell emberekkel találkoznia, és jól bevasárolt - addig napközben a nem velük élò nagyi vigyázott a gyerekre, de szerinte az is tök steril dolog volt a pasival érintkezéshez képest,
emellé végig azt lobogtatta fegyvertényként, hogy utána már se ki se be semmise.
mert ő megteszi, amit kell.