fú, hát fú, az elmúlt két napban kicsináltam magam. volt itt minden a régi, rossz szokásokból: nemevés, nemivás, nemalvás, egész napos boltokat járás, otthon mindent szétdobálás, időből kicsúszás, elúszás, bűntudat, szétesés.
rettenetes volt, és most is az, ez megint a masszív alvásdeprivációs jézusmária.
felér egy kínzással.
(és most két nap meló, yeeeyyy.)
ráadásul az otthoni kupi és végtelen teendő és végletes kimerültség mellett még tíz fokkal melegebbhez is öltöztem,
és se nem főztem, se nem szőrtelenítettem, se nem mostam hajat.
szóval minden szinten tré a helyzet.
jó, nem, nemigaz, mert egyfelől tré és nagyonnemkomfortos,
másfelől ott egy csomó jóság:
hogy a pasival milyenek vagyunk most,
hogy jön aludni a gyerek,
haladtunk a nyári dátumokkal,
okés lett a citológiám és a hpv szűrés,
voltunk olyan orvosnál, aki végre nem csak a vállát vonogatta, hogy ígyjártunk, hanem érdemi lehetőségeket vázolt,
csomó-csomó mindent elintéztem vagy haladtam az intézésével,
végre vettem konyhai aprítót és nempicsagatya rövidnadrágot,
megint mindent pont leáraztak a bevásarlólistámról,
és egyelőre normálisnak tekintem ezt a teljes "visszaesést", hisz újra kell tanulnom a 'pasi szolgálatban' életet, átstrukturálni a feladatokat, ami nem olyan könnyű, mint gondolná az ember.
csak .. csak most nagyon szeretnék aludni, aztán hajat mosni, aztán tenni-venni otthon, újabb alvásokkal tarkítva.
vagy csak aludni.
hát igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése