ez a karácsony, ez ritkapocsék nekem, de tényleg, valahogy semmi se úgy sikerült, minden rosszul csapódott le bennem, rengeteget bőgtem, sokat veszekedtünk, csalódott voltam, az egészet totál máshogy képzeltem, stb...
aztán tegnap este, egy újabb bőgős kör után végre megérkeztünk a pasival egy közös érzelmi élménybe, ahol egy nyelvet beszélünk, és a meghittség kitartott mára is, szóval ma már nem éreztem, hogy nemjósemmise.
amúgy szombaton volt egy objektíve szuper szenteste anyáméknál, vasárnap egy elég jó anyóséknál (a gyerek-vonatkozàs az utánozhatatlan), tegnap meg egy estére kikupálódó nálunk,
fánk nincs sajnos, csak egy karácsonysarkunk,
de az hangulatos lett, és az utolsó utáni pillanatban mégis tudtunk kacsát szerezni (értsd 24-én délben),
és bizony mostmár hivatalosan is a narancsos kacsacomb a karácsonyi menünk.
(tudom, hogy rossz kép, bocs, csak ilyen van most...)
ma a pasi melóban, én meg vidékre mentem volna rokonozni, de annyira csehül voltam, hogy nem mentem. sőt, a pasi hívott ugyan be hozzájuk, oda se mentem, jobb volt ez így, kicsit magammal lenni, kicsit hagyni hatni a meghittség-élményt, feszengés-mentesen (mert most olyanom van, hogy valószínű feszengtem volna)...
nem semmi tanulókört futottam idén, azt hiszem: hogyan kell tervezni a tervet meg ilyenek... komoly listáim és receptjeim vannak, és olyan tanulságok, mint "mindenre 2x annyi időt kell számolni", meg "nem főzünk a más konyhàjában".
holnap jön az gyermek megint, most itthon leszünk végre hármasban, utána meg egy újabb kettesben ünneplés.
halljátok, amúgy a gyerek megint velem aludt, összebújva(!), és annyira de annyira cukorbogár volt... és hát áldom az eszem, hogy szereztem csengőt, azt az arcot, amikor meghallotta a csilingelést (tudniillik megjött a jézuska), azt nem lehet megfizetni.
jézuskavárós boldog suttogások, izgatottság, kedvesség, játék... úgy, de úgy szeretem, tudjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése