van ez a sémafelmérős rész a terapin, és - surprise - kettő kivételével mind kijött.
mondanám, hogy meg vagyok döbbenve - de nem lenne igaz.
ugyanitt, továbbra is: mélységesen elszomorít, hogy a pasi is "kiértékelt", és ahhoz képest, hogy én lennék a nagyő, vagymi, igazán csúnya, igazságtalan képet vázolt fel rólam, ugye.
(elhiszem, hogy bepánikolt, megint, de f.szom akar egy olyan emberre életet építeni, aki random változtatja az álláspontjait, és szöges ellentétek hagyják el a száját, és még csak ráhatásom sincsen, és orbitális baromságokat és valótlanságokat képes állítani, amiket aztán hogy cáfolsz meg...
ja, tudom, már rá építettem, és annál, hogy egy ilyen emberrel fogok élni, csak az ijesztőbb, hogy esetleg nem vele...
kedves terapi, pls, működj, egyedül nem bírok el magammal! se.)
(nem jó még, fájakislelkem, sírok sokat, félek, ...
én csak egy normális családot szeretnék végre, mi olyan nehéz ezen vajon...)
Mi lenne ha megprobalnad elfogadni ilyennek a pasit és kész? Néha begőzől, hülye, aztán úgyis megy minden tovább. A problémáitok ugyanazok kb mindig, tehát jól tudod mire számíthatsz. Amikor hülye, ne foglalkozz vele szerintem. Lehet, hogy évek alatt fog változni, de kár magad mindig ugyanazon kikesziteni.
VálaszTörlésEzt főleg azért mondom, mert nem fogod elhagyni, akkor inkább érezd jól magad vele.
nem olyan könnyű ám, mint amilyennek hangzik..
Törlésfőleg, mivel van ez a hasítás nevű csuda agyműködésem, amit erre alkalmazok, és ami miatt engem mindig az újdonság erejével csap tarkón egy-egy ilyen húzása...
és hát hiába tudom, h ezt csinálom, nem tudom még nemcsinálni
de am az 5let jó
ebben volt egy smiley, ami hovalett
Törlésna mindegy
Hat nemtom. Fogalmam nincs h miert kene elfogadni, hha totalisan kiborit. Hulye es mindig minden megy tovabb? Hat nem tudom, de en halalra remulnek egy ilyen szcenariotol es fejvesztve menekulnek...
VálaszTörlésMar csak azert is, mert most meg a “rozsaszin” idoszak van. Mi lesz esetleg gyerekkel, vagy hitellel, vagy beteg szulokkel; mittudomen miket hozhat az elet. Sztem ezt csak olyannal erdemes vegigtolni vagy belevagni, akivel tudtok egyiranyba “evezni”.
hitel van, gyerek van, beteg szülők nem az én reszortom lesz (anyja a tesójáé, sajátomat nem leszek hajlandó, nem érdemel tőlem ilyet)
Törléstudom, h h értetted amúgy
de még mindig ő a családom, és magasan a legjobb dolog az életemben, és belepusztulok a gondolatba, h ez változhat
Szerintem azért kell elfogadni, mert kilépni nem akar a kapcsolatból, amit én simán elfogadok, szereti a fiút. Ha pedig nem lép ki akkor csak magával szúr ki ha mindig lelki problémát csinál belőle. Ez a fiú ilyen, tudja, akkor inkább el kene fogadni, mivel van amikor meg teljesen oké minden. Lehet ha le tudna szarni ilyenkor - és tudom, h ez nehéz - hamarabb is véget ernenek ezek a viták, esetleg ki se alakul, mert mikor pasi rakezd a szegény vagyok dumara, esetleg Nadja teszi rá a telot, hogy bocsi munka van, aztán pasi meg porogjon egyedül a faszsagon.
TörlésNem mondom, h könnyű elfogadni amit te tok másként gondolsz, de akkor is jobb, mint lelki betegnek lenni tőle.
Ez egy nehéz kapcsolat, de a leírtakból azért kiderül, hogy nélküle meg még nehezebb lenne.
És nem utolsó sorban mindenki változik.
Szerintem meg ha valaki ilyen, akkor nem fogad el teljesen, nem szeret eléggé.
TörlésBocs, ha ez bántó, de teljes mértékben saját tapasztalaton alapul.
Lehet h nem voltam egyertelmu de kb arra gondolok amit Molly ir. Nem tegnap ota vagytok egyutt, es ezek nem ujkeletu dolgok. Vajon lehet ugy elni h valami mindig szar?
TörlésKotekedni nem akarok, de a gyerek nem kozos (tudom h szeretd a kislanyt, de en amikor irtam akkor arra gondoltam h milyen az amikor neked van es pici es nem aludtal es kivagy es hormonok es etc), a szulok meg... soha ne mondd h soha, az elet eleg mokasakat tud huzni, ha arrol van szo (ezt pl arra mondom ahogy az en nagyszuleim haltak meg pl - onnan nem lehetett felrenezni es sztem csomo ilyen szitu van).
@Zavar: sztem mit irsz az kb a Stockholm szindroma. Bant, nem fogad el, korhol (oke, fogva epp nem tart), de azert szeresse?
Nagyon nehez ez, de sztem semmikepp nemjo, teljesen torzitja a valosagot, mert sztem ebben kozegben lehet olyan, mint a multkor, amikor a csavo beigerte Nadjanak h megveri hha nem hagyja abba a sirast. Tudom en h egyik pasi se szazasego, de sztem vannak hatarok, amiket nem kene atlepni.
Értem én amit mondasz, és nyilván mindenki eltopreng, hogy nem a szakítás lenne-e a kézenfekvő, de szerintem egyértelmű, hogy nadja nem fog szakítani, tehát az elfogadható élethez neki kell kompromisszumot kötni. Főként, h a pasi azért emlékeim szerint néha bedobja, a szakítást is, mint lehetőséget, jelezve, h ő bizonyos dolgokban nem fog megalkudni.
TörlésSzerintem meg az nagyon nagy baj, ha az alap az, hogy szar helyzetben nem szakítunk; nádja terapeutája sikítana sztem egy ilyen felvetés hallatán.
TörlésNaigen.
TörlésMeg ugy is hha azt mondjuk h mindenki kaphat masodik (vagy tobbedik) eselyt es nem kell az elso doccenonel elrohanni. De ez hanyadik? Es mennyire fundamentalis? Nem olyan kerdesekrol van szo h cukorral vagy borssal esszuk-e a kaposztas tesztat, hanem basic, eletszervezesi, eletvezetesi kerdesekrol. Arrol, hogy hogyan banunk, beszelunk egy masik emberrel (es direkt nem a “tarsunk” szot irtam ide).
Amugy a terapeutadnak meselsz ezekrol? (Tudom h nehez.) Nyilvan o nem fogja sem megoldani sem azt mondani h hagyd ott; de neki van barmi velemenye?
perszehogy mesélek, de vele még csak az ismerkedésnél tartunk
TörlésAz a baj, hogy ez igy szar, en folyton attol felnek (bekeidoben) hogy mikor fog elcseszodni ismet
VálaszTörlésBantana ez
Bant teged is es bocsi a nyiltsagert, en nem tudnam azt hiszem...de ez azert nem biztos
Rohadt nehez
Tudom, hogy nagyon nehéz ez, de részben saját tapasztalat, ami nem húzható rá mindenre és mindenkire, de elgondolkoztató: az a pasi, aki ilyenekkel dobálózok, meg a szakítást látja opciónak, ha éppen “pánikol”, valószínűleg nem szeret eléggé (+1 M.Gray és Molly) és nem úgy, ahogy ő maga szeretne szeretni. Érdemes azon is elgondolkozni, mi van, ha ő lesz az, aki végleg szakít, mondjuk 1-2 év múlva, mert a kényelmet addigra felülírja a nem elég érzés. Nagyon sokféle módon, szinten szerethetünk vkit, és nem mondom, hogy ő nem szeret téged, de ezekből a szitukból sajnos lehet akár arra is következtetni, hogy nem úgy, nem annyira, nem eléggé.
VálaszTörlésEgyszerűen nem szabad szó nélkül hagyni, ha valaki nem biztos abban, hogy veled, együtt, nehézségeken át, mert csunya pofáraesés lehet a vége.
Ha meg nem megy a szakítás? Akkor csinálni kell, amíg az ember bírja, csak nem árt egy B terv a fenti opcióra sem, ha esetleg ő tényleg szakítana.
Ez meg az én tapasztalatom (mindenki kommentje sajátból fakad nyilván), de szakításba nehéz tényleg belehalni. Nyilván hittük mind, hogy bele fogunk, de nem haltunk bele. Szerintem hidd el, hogy megérdemelsz egy jó kapcsolatot, és addig menj, amíg azt nem tudod mondani egy kapcsolatban, hogy ez így jó, olyan, amilyet szerettél volna és amilyet szerinted megérdemelsz. Ha vele, vele, ha nem vele, nem vele, de végső soron egyedül te vagy a felelős a boldogságodért.
VálaszTörlés