de hogy ne csak nyafkodjak

szóval az elmúlt 3 nap...
szerencsére megengedhettem magamnak, hogy pihenjek.

szombat este eleve meglepivel vártak haza a melóból - a pasi gyerekezett, és estére átmentek hozzánk (ami önmagában elég lett volna, mert szomorkodtam, hogy a héten kimaradok), és csináltak nekem tejbegrízt! de hogy meglepi tejbegrízt, szóval csak a szobába mehettem és csak háttal oldalazva a konyhaajtónak, és bent szabadott játszani a lyánnyal, míg el nem készült a valami.
annyira cukik voltak! komolyan meghatódtam...
(és hát a játék is nagyon komoly volt, anyukaként leképezett rajtam egy komplett napi rutint, "hajmosásnál" még a fülem mögött is egyesével megsuvickolta, és esti mesét is olvasott saját kútfőből, és meg is feddett, hogy miért nem mentem el fekvés előtt pisilni, ennyire. aww.)

na, csak utána, lefekvéskor kezdtem érezni a torkom.

a szombat azzal a felfedezéssel kezdődött, hogy határozottan fájok, majd az eleve tervezett pasis együttchillezéssel folytatódott. ágyba hozott nekem egy hatalmas bögre gyógyteát, és visszabújtunk Aranyélet-maratont tartani (történelmi pillanat, hogy sorozatot nézünk),
ezt kb csak egy egészségügyi őszierdőben-sétával szakítottuk meg, napsütés volt, színek, csípős jólevegő.

annyira bejött ez a fetrengés, hogy hétfőn is folytattuk, elszüttyögtünk otthon meg tettünk egy mégnagyobb sétát, sajna már nem az erdőben, de azért az is jó volt. (kertváros. először történt meg pölö, hogy vadidegen cica odajött, ahelyett, hogy elfele ment volna.
egy pékséges papírzacskó hangjára.
kunyerálni.
aztán jött még kettő.
nyakörvesek, jóltartottak.
fura volt, milyen környék már az...)
kaptam teát aranyáron, szép kilátással.
nem másztunk kilátót, ellenben főzőcskéztünk, dumáltunk, elvoltunk...
az egész olyan nagyon kellett már, két nap együtt, szabadon, nem is tudom, mikor volt ilyen...

a kedd meg már egyedül ért, csökkentett módban, főleg fokhagymázva-teázva, takaró alatt izzadva... este sajna pont el kellett vergődni a pszichez, ami nem esett valami jól a szervezetemnek, meg utána alig aludtam (a szokásos), de amúgy tényleg full gőzzel regenerálódtam.
még kvt se ittam abban a három napban, ami nélkük pedig nincs reggel...

hátha kitart.

ja, és újabban szoktunk fésztájmolni az unokaöcsémmel. mivel ő még kisbaba, nem érti, mi történik (szerintem nem is látja még a telefont se), de nekem és az anyukájának nagy élmény.
az is aww.

meg a kishugomnak negvolt az első csókja az új pasijával.
az is.


szóval nem csak nyaff, de most nagyon, mert már megint fáj a mindenem, mehh. de amúgy sokszor awww.


(okk, nem fésztájm, hanem face videóhívás, de nekem az az.)