2018. október 17., szerda

nem is meséltem

bennevagyok mindenféle szakos csopiban még a fészbukon, ilyen könyves adok-veszekben is,
és múltkor szembejött egy teljesen friss hirdetés egy kifejezetten izgiek tűnő kötettel, occsóért.

és én nem tudom, hogy honnan jött, vagy miért, mert nemveszek-nemolvasok, de ráchateltem az eladóra, hogy kell, aztán egy hét alatt le is bonyolítottuk a bizniszt.

eleve gördülékenyen ment az egész, amiről tudjuk, hogy nem alapértelmezés, aztán a találkahelyen átadta a könyvet, én átadtam a pénzt, majd - ahelyett, hogy ment volna dolgára, ahogy egy ilyen szitut az ember elképzel - elkezdett kérdezgetni.

hogy tanulom-e, ...
hogy akarok-e mesterre menni ...

és utána lenyomott egy komplett propagandabeszédet a továbbtanulás mellett. de nem idegesítően, hanem így őszintén dumálósan,
én nyilvánvalóan partner voltam, érintett, ő meg épp nyakig benne.

kitartóan foglalkoztat ez a kérdés, más van ugyan felszínen, de sutyiban, a mélyben fontolgatom, hogy esetleg beadom februárban,

erre ez.

hihetetlen egy élmény volt, nagyon inspiráló, nagyon talált,
ismik lettünk fészen, felajánlotta, hogy informál bármiről, és tuti fogom is még őt keresni.


hirtelen megint uptodate lett a státusza az egésznek, homályos elképzelések helyett, visszaemelődött a realitások talajára, vagy hogy is mondjam.

woww.

1 megjegyzés: