a farm, ahol élünk

hétfőn reggel ötkor cukin elhagytuk a lakást kettecskén, gyanútlanul, majd este arra értem haza, hogy körbeállványozták a házat. no jó, nem az egészet, csak azt a felét, ahova mi nézünk, ill hàt az összes ablak. így is vettem észre, az ablakból.

de hogy így egy szó nélkül, tényleg.

másnap a pasi megtudta a jómunkásberektől, hogy  szigetelni fognak, figyelmeztetett is, hogy idegen férfiak fognak állni az ablakban, meg hangosak lesznek.

és tényleg, szerdán, a két rosszul alvós, xtrastresszes munkanapom utàn szó se lehetett kipihenemmagamról.

ezek a jómunkásemberek reggel hétkor elkezdtek úgy dolgozni, mint a gép, mitadjisten, pontosan a mi ablakunk vonalában.

az hagyjàn, hogy csak felöltözve, megigazított hajjal mertem elhúzni a függönyt vagy kimenni a konyhába,
de hogy ezek milyen jót beszélgetnek munka közben! mintha openoffice-ban laknék, úgy kellett koncentrálnom, hogy ne figyeljek, mert belefolyni nem akartam. és pontosan azon (xtrém)ritka alkalmak egyike volt, mikor egész nap nem mentem sehova és még odafigyelős-informálódós dolgom is volt, murphy, komolyan.

de egyelőre ki tudtam nyitni az ablakokat, hogy ne fulladjak meg szellőzzünk.

ma is ki tudom, csak ma már arra ugrottam ki az ágyból, hogy a cserepeket (vagy mit) dobàlják a tetőről.
az nagyon hangos ám.
és ijesztő is így.

nincs valami szabàly, hogy nyolc előtt nem végezhet senki ilyen munkát? ha nincs, nem kéne legyen? (támogatnám.)
és arról, hogy a lakókat értesítjük? értem, hogy így izgibb, de úgy is eléggé az lenne szerintem...

(amúgy örülünk, csak közben abszurd így, szerintem, tovàbbá vicces, és míg tegnap szürreális volt, ma konkrétan halálra váltan ugrottam ki az ágyból, és ezt a posztot is annak reményében írom-részletezem, hátha közben visszanyugszik az idegrendszerem.
nagyon rosszul esett.

pláne, hogy a melóban is pont hasonló fejfájást okozó zajártalmas pechszériám volt, elaludni meg szintén pont nehezen tudok.
kicsit így sok.)