szerettem a saját életteret, ami eddigi életem során csak itt, ebben a három évben adatott meg.
a legutóbbi fizuemelés óta, nemdohányzóként már el is voltam anyagilag, nem jól, de simán meg tudtam (volna) élni.
node mikor az ember kapcsolatban van, szerelmes, óhatatlanul elkezd vágyódni a közösebb életre. aztán ez lassan átültetődik a gyakorlatba is...
így persze egyre kevésbé éreztem otthonosan magam a szobámban-lakásban, egyre inkább mintha kinőttem volna, idegenült el, vágytam levedleni. aztán már ott se voltam.
azért húztam ugye, mert a pasira vàrtam, biztos döntésre, akarásra, egyezségekre. féltem is feladni a függetlenséget, kiszolgáltatódni az ő kötődés
kötve vagyunk, csak nála lehetünk, ha valami balul üt ki, én bukom a lakhatásomat, és hol találnék, mit, mikorra, mennyiért, kikkel... értitek.
meg itt be voltam jelentve, ezzel is mi lesz.
na, és a vita egyik tárgya is bíz ez lett.
kiderült, hogy gond nélkül kapok én is tartózkodásit, csak akkor a fizetnivaló is a duplája lesz.
és emiatt a pasi nem engedi, hogy bejelentkezzek.
akkor se, ha azt a részt én állom (mert nem akar full anyagi közösködést se, ami pedig az összeköltözés feltétele volt részemről, ez a vita másik tárgya pl),
ami egyébként annyit tenne, hogy az eddigi lakhatási költségeim felét csengetném ki, míg az övé nem változna.
na, ez.
a logikát értem (nehogymár többet fizessünk ezért, pont nekik, mikor maradhat is minden ugyanígy),
én se örülök,
ugyanakkor
1) marhára vártam, hogy közös legyen a lakcímünk, mert ez szimbóluma a..., értitek,
2) sztk-záshoz, fogorvosozáshoz, szavazáshoz, ... kell a városba lakcím, anélkül borzasztó macerás,
3) így semmilyen ügyintézési jogkört nem kapok a lakáshoz, amiben elvileg egyenjogúként élünk.
aztán kiderült, hogy nemsoká valós fogyasztást fogunk fizetni a vízre is, tehát alig marad valami, ami csak a bejelentésemtől fog emelkedni, anélkül nem.
de nem, nem és nem.
nem.
mindezt úgy, hogy most minden veszekedésnél elhangzik a szájából,
hogy én csak azért költöztem ide, mert utáltam az albit,
mert nem tudtam/akartam fizetni az albit,
hogy én csak a pénzét akarom,
hogy én csak a lakást akarom.
(az ő szolgálati bérleményét, persze. hogy?!)
én csak a pénzét akarom? akkor is, mikor ott tartunk, hogy ő nem közös kasszázik, inkább ne adjak egy forintot se, csak a kajába (és így én jobban jönnék àm ki, mintha mindent beleadok a közöséletépítésbe),
ill hogy inkább ne adjak egy forintot se, mintsem hogy bejelentsünk és fizessem azt a különbözetet (amivel anyagilag megint sokkal jobban jönnék ki).
de én a pénzére hajtok.
na, és itt durrant el az agyam először,
hogy ezt mind kikérem magamnak, és -mivel az egész telve szerintem logikai bukfencekkel -, most akkor csak nem az van, hogy ő nem akar nekem is jogokat oda? meg hivatalosságot? meg közösködést?
és az orvos, a satöbbi, az én komfortérzetem nem ér meg ennyit havonta?
meg a közös kassza is, basszus, azért kellene, hogy egyenlő jogaink legyenek, egyenrang, közös döntések, és hogy lássam az elköteleződését.
(és ez akkor is így lenne, ha majd már más munkahelyen lennék, mert kerestem már jobban régebben, és nem gondolom, hogy nem fogok a jövőben is, szóval... értitek.
nem gondolom azt se, hogy nekem ez konkrét anyagi előnyökkel járna ahhoz képest, ami most amúgy is van,
szóval ezt sem látom megállni érvként.)
semmi okot nem adtam a nembízokbennedre.
úgy költöztem oda, hogy (elvileg) le lett tisztázva, hogy így lesz.
most meg így miafranc.
hogyan is építünk így közöséletet, amiről eddig szó volt?!
simán meg tudna győzni amúgy, hogy ne fizessünk többet, stb, ha közben nem ébresztene kétségeket, és figyelembe venné az én szempontjaim jogosságát is, és egyezkednénk róla...
de így ez, az egyoldalúság, az egésznek a hogyanja és miértje és érvelése...
értitek?
(költői végszónak.)
mindig csak a bizalmatlanság meg a nincsenpénz, az.
(miközben rengetegszer rinyál, hogy nincspénze, és folytondolgoznikell, és mindigfáradt, az én pénzem a közösbe, a közösenépítés, az meg nem kell,
csak ha jogokat nem ad.)
és mindig mondta, hogy szerinte már együtt élünk így is, és hogyhogy nem érzem magam otthon...
hát, nekem ahhoz kéne a rendelkezési jogkör meg a hivatalosság biztos alapja, vagy hogy is mondjam, hasonlók ...
szóval most sem érzem magam ott otthon. ki se pakoltam, konkrétan.
na, és így most mégfurább, hogy nincsen meg az albim.
még bennem van a biztonságérzet, amit nyújtott, még nálam a kulcs, még érthetetlen-felfoghatatlan, hogy már nem tartozom oda, pláne, hogy tegnap kellett még odamennem kidobni-rendezni pár maradék dolgot,
és a csukott "szobaajtómon" kívül minden ugyanaz volt,
csak a cuccaim hiányoztak (meg a jogaim),
szóval még mindig nem sikerült integrálni a tudást,
hogy úristen,
az már nem az otthonom.
most, így épp semmi sem az.
és hát ez tré.
Annyira sajnalom. Marha rossz, hogy nem tudok (akkor sem tudnek, ha pl a testvered lennek) segiteni.
VálaszTörlésAzt gondolom ezek komoly problemak, foleg, ha ti magatok sem tudtok megegyezni, szoval szar ez.
Bocsi az oszintesegert, tudod ezt te is, kivannek boldogsagot, nyugit, de jo lenne, rad ferne...
én is azt gondolom, h komoly problémák, azért is írtam meg, hiába utálom olvasni...
Törlésnagyon földhözvágott ez így, és igazàn csak most kezdem ésszel felfogni, mi is történik hogyan pontosan.
még adok egy esélyt annak, hogy hirtelen beijedt, mikor élesedett a helyzet, bár az se jó,
de nem tudom, mi lesz, hogyha úgy àll, hogy átbaszott (már bocsánat).
Tudod, hogy klassz a pasi, az csak egy dolog.
VálaszTörlésSajnos lehet, hogy furtosnek van igaza.
Ha utalod ezt olvasni, szolj, bocsi erte!
9 éve nem vagyunk közös kasszan. A hideg ráz tőle, miért kene odaadnom a pénzem és milyen alapon kérnem el srác pénzét. Mindig minden ki van fizetve, megveszunk mindent, és amikor 28 ezret kaptam GYES-t mindig megkérdezte srác, hogy mennyi pénzt adjon (utaltam egyébként). Szóval csak azt akarom mondani, hogy engedd el ezt a közös kasszát, a közös élet nem ezen múlik, a gyakorlatban fogod meglátni, hogy közös-e az eletetek igazán. Ha ennyire ágál ellene - amit én személy szerint totál értek - akkor minek erőltetni? Mitől lenne annyival jobb ha egy dobozban van a penzetek, mintha kettőben?
VálaszTörlésattól pl, hogy ha úgy alakul, h 28ezret kapok, mert szültem neki (is) egy gyereket, nem mondhatja, h pénzt ad, ő,
Törlésmert minden kettőnké, amit összehordtunk, és nem számolgatjuk, ki mikor mennyit, se, hogy ki hány szelet kenyeret szokott enni a vacsorához, ...
és itt már nem az számít főleg, h ágál ellene, hanem hogy utólag vonja vissza.
Pont ezt akartam írni, hogy senki nem szamolgat közös kassza nélkül sem. Amikor pedig valakinek kevesebb van, nem kérdés, hogy a másik többet tesz hozza.
TörlésA közös kasszánál is oda lehet vágni egyébként, hogy én többet tettem bele...
Mi sem vagyunk közös kasszán. Pedig házasság, gyerek. Amikor vettük a lakást, akkor felmerült ez a dolog, de végül az lett, hogy 50-50%-ban vettük, a hitel meg a rezsi meg úgy van, hogy összeadtunk minden kiadást és a fizuink arányában fizetjük. Ez most azt jelenti, hogy a férjemnek meg a gyerekem apjának utalok minden hónap 4-én egy csúnya nagy összeget, ő meg elutal mindent. A többi zsé marad, és azt veszek belőle úgy, akkor és annak, ahogy szeretnék.
VálaszTörlésNem ezen múlik.
A para inkább az, hogy te most lógsz a semmiben és ha dokihoz kell menned, vagy bármit intézni kell, akkor mehetsz máshova. Tudom, hogy nemszeretem téma, de én már egy hónapja is írtam, hogy a hideg borsózik a hátamon ettől a lépéstől, hogy te, oda. Ha ennyire bizonytalan minden, akkor minek költöztél oda? Főzhetsz meg takaríthatsz, de orvoshoz meg mehetsz kb haza a gyerekkori lakcímedre? Nem értem h a csávód ezen mit nem ért, hogy ez miért gáz meg kb megalázó. Csak remélni tudom, hogy észre tér, de a helyedben elkezdenék B terveket kidolgozni. Ne haragudj meg h ezt mondom, de féltelek h a padlóra kerülsz...
érzésre mintha ő azt akarná most, h én mondjak le csomó mindenről (közösidőről, figyelemről, testi-lelki jelenlétről, igen, a háztartásban is, hisz nincs ott, mert melózik, és x pluszmeló fölött már tényleg kőkemény lemondások vannak a gyakorlatban), h ő magának saját különéletet tudjon felépíteni (a mindigmelózással),
Törlésmiközben felezni akarja a költségeket, de a döntési jogok azért fizetésarányosak legyenek.
ez aztán így minden lenne szerintem, csak nem fair.
hirtelen felindulásból mondtam is neki, h na, de ha különkassza, akkor nyilvàn fizetésarányosan -erre jött, h akkor neki aztán semmi se kell tőlem, mert ez milyen igazságtalan lenne. szerintem pont nem.
és hogy vegyem figyelembe, neki mennyivel több fix költsége van. szerintem meg különkasszánál ez magánügy.
nagyon igyekszem àtlátni a témát most,
de nekem továbbra is a full közösködés a legélhetőbb,
ott egál van, arra lehet építeni,
ennyi idő után már tessen tudni eldönteni, hova tartunk (erre vártunk ugye), és ha már megvan, utána ezt így ne.
és az orvos is...
azért nehéz, mert az az érvelés, h háziorvos be tud utalni, meg ha nagyon kell, rokonhoz is bé lehet, nem éri meg elszórni másfél havi fizut/év csak erre,
na, ez még védhető lenne.
most már az is volt, h akkor bejelent az anyjához.
de nekem akkor se tetszik, nekem ez nem tiszta helyzet így,
és igen, agyalok, h Bterv.
*rokonhoz is bé lehet jelenteni szívességből
Törlésh nem szabadott volna odaköltözni... hát... szóval... ha szakítunk, az nekem mindenképpen padló, ha csak azért nem szakítunk, mert nem merek odaköltözni, és így nem kell szembesülnöm a helyzettel, az meg mi :(
az évekre befagyasztott volna egy bizonytalan, toporgó helyzetbe,
egyszerűen, azt hiszem, már nem bírtam tovább.
még olyan áron se, h esetleg nem jön be :( biztos csinálhattam volna okosabban, ennyiresikerült.
Gondol-gondol. Probalom most felidezni az osszekoltozeseimet, de asszem mindig az volt a fo mozgatorugo h nem akartunk egymas nelkul lenni. Enni, aludni, kelni-fekudni. Felesleges pocsekolasnak tunt az az ido amit az egymashoz utazassal kellett volna tolteni. Igy aztan megugrottuk. Az anyagi resz altalaban meg ugy volt ahogy Zavar is irja, hogy minden ki lett fizetve, az utazasok meg lettek szervezve aztan kesz. Doki nem jatszott, mert amig nem kellett parkolomatrica, addig en is anyamekhoz voltam bejelentkezve, igaz ez a szomszed kerulet,
TörlésDe ez mindegy is, igazabol sztem az a para, hogy nekem a leirasodbol nem ugy tunik h ezt az osszekoltozest vmi “ketten a vilag ellen” erzes mozgatta volna, sokkal inkabb vmi johatjo, ittisvagymindig, regotaegyuttvagyunk, jovanhatakkorkoltozzide. Na nekem ez a kosz, de nem kosz resze.
Es persze, lehet a vilag vegeig mondogatni h csorok vagyunk, meg jajj nekem gyerek van (aki btw bir teged uh ez semmire sem indok); de ettol meg kene egy kozos tenni akaras, amit en a csavodon egyaltalan nem latok. Sajnos.
Mondjuk te vagy vele, es ez itt csak egy szelet.
En azt a reszt nem ertem, hogy mi az a hatalmas extra koltseg, ami a te odajelentkezesed lenne?
VálaszTörléslakbér+rezsiátalány/kopf
Törlés2 főre kétszerannyi, mint 1 főre.
megvan a szituról a véleményem, de nem akarok különösebben okoskodni. de mivel én kb ugyanebben a szituban vagyok, mint te, elmesélem, én ezt az összeköltözősdit hogyan látom.
VálaszTörlésén is most fogok odaköltözni a pasim 38 nm-es lakásába. kb ő sem fér el, szóval kétséges, hogy az én ruháimat hova rakjuk majd, de persze abban a szerencsés szituban vagyok, h nem kell mindenemet odavinni.
szerintem nagy lépés, hogy eldöntöttük, hogy együtt akarunk lenni, aludni, ébredni, ő megosztja velem a miniatűr életterét, meg Budapestet, én pedig feladok valamennyit a kényelmemből (saját lakásom, ugye), és ugrom egy elég nagyot az ismeretlenbe (új munka, budapesti élet). csak azért, mert jobb együtt, mint nem együtt.
de már ez is óriási dolog, és ezen a ponton eszembe sem jut, h közös kasszázzunk, miért tennénk? nyilván kitaláljuk, hogy ki, hogyan járul hozzá az anyagiakhoz, de senkinek semmi köze a másik pénzügyeihez egyébként. meg szerintem ez arról szól, h kipróbáljuk, milyen együtt lenni napi szinten, egyáltalán, működik-e, aztán minden más úgyis alakul. ha nem kell fizetned a dolgokért, hát tök jó (az én pasim is ezt mondja, h az ő költségei számottevően nem növekednek, és a rezsibe ne szálljak bele, de közben meg én főzök, amihez egy csomószor én vásárolok be, ez egyensúlyban lesz így).
én ezeket a hivatalosság, meg rendelkezési jogkör, nem is értem, hát majd intézi ő, ha meg később mégis úgy alakul, akkor természetesen jönnek ezek is.
oké, a bejelentést azt értem, ez sztem is faszság, h ennyire nem akarja, de ha nem, hát jelentsd be magad anyukájához, kb tökmindegy, ha így már intézhetsz mindent a környéken.
bizonyára nagyon furcsa, számunkra már-már érthetetlen a kapcsolatotok dinamikája (azért nem szakítok vele, mert nem bírnám ki a szakítást), de hát ja, te tudod, valami miatt együtt vagytok. viszont ha ez van, összeköltöztetek, további elvárások helyett akár el is kezdhetnél örülni neki, élvezni, ami jó ebben az egészben (gondolom azt, hogy együtt vagytok, közös otthont teremtetek stb).
én legalábbis a mi összeköltözésünkkel így vagyok.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésNagyon igaz, hogy kezdj el örülni, hiszen az tok jó, hogy együtt éltek, és hagyd, hogy ez a fiú is had örüljön, hogy veled van. Főzz egy finomat, igyatok bort-sort, nevessetek, szexeljetek, attól hamarabb alakulnak majd jól a dolgok, mint az állandó ketsegektol. Csak azért írom ilyen bátran, mert halálra tudtam basztatni pasikat a saját felelmeim, kétségeim miatt, ahelyett, hogy jól ereztem volna magam velük.
TörlésHogy a kozos kassza temahoz hozzadzoljak. A majd het ev alatt szerintem soha nem fizettunk semmit kozosen. Ja de, a baratqink szuletesnapi ajandekanak osszeget mindig elfeleztuk, mert azt az egyet ereztuk fontosnak, hogy fele-fele aranyban legyunk benne.
TörlésEgyebkent meg mindig erzes szerint osztoztunk a koltsegeken. Ha nyaralni voltunk o fizette a benzint, en a szallast, a bevasarlas ra jutott, en az ettermi kosztot alltam. A hetkoznapokon is igy megy ez, van egy meghatarozott rezsi, amit adok azert, hogy a lakasaban elek (ami utan torleszto reszt fizet a banknak), ezen felul meg nyilvan bevasarolok es azzal teszek meg hozza a kozoshoz, hogy takaritom a lakast (ami nyilvan termsztes is lehetne, de 12 ablaknal mar nem az. Mar nekem!). Ha hetvegen elvisz motorozni en hivom meg a kavera, de ha egesz heten en fizettem a bevasarlast es foztem minden nap, akkor nyilvan o kompenzal.
Nalunk ez bevalt, pedig elotte semmit nem beszeltunk meg, hogy legyen, adta magat, kialakult, kommunikaltunk, osszecsiszolodtunk.
Ha hazassagban lennenk se tamogatnam a kozos kasszat. Ne kelljen mar attol szivrohamot kapnom, hogy egy Harley Davidson alkatresz, ami a tenyerembem elfer, 300€-ba kerul. Es hat neki se szurja mar a szemet, hany 100 Euros cipot vettem, csak mert kellett es kesz.
A tobbihez nem szolnek hozza, se teged, se a parod nem ismerem. De elsore en is azt tanacsolnam, hogy elvezd. Ha nem megy, akkor pedig engedd el!
hát de pont az lett volna az örülnivaló, h mostmár végre hivatalosan is, egyenlő beleszólási joggal is együttlakunk,
Törléshiszen én már fél éve csak dìsznek tartottam fenn azt az albit, már vele éltem...
ez nem ugyanaz, mint egy friss összeköltözés.
és számomra a közöskasszázás az elköteleződés egy szintje,
és az is elég nagy baj, ha nem tartunk ott 3 év utàn, úgymond,
de a legnagyobb baj, h megbeszéltünk vmit, aztán mikor már nincs visszaút, visszavonja.
ez majdnem olyan, mint h csináltok egy gyereket, aztán utàna szól, h jamégse. (csak érzékeltetni akarom, mint példával, jó? nem ér belekötni)
szóval, őszintén, mit élvezzek rajta? ti mit élveznétek azon, h a másik ilyen helyzetbe hozott?
ja, meg pont ez, h 'közös otthont teremtetek'
Törlésna, pont ez nincs meg így.
így az van, h az ő otthonát teremtjük, én is, egyoldalú az egész.
akkor lenne közös, ha lenne beleszólásom, mikor mi merre meddig, és lenne egyenlőség...
igazán nem kukacoskodásból, meg ha nem akarsz, akkor ne válaszolj: de mi volt a megállapodás ezzel az összeköltözéssel? vagy még előbbre megyek: hogy alakult ez az egész?
VálaszTörlésa pasi mondta, hogy szeretné, hogy odaköltözz? te mondtad, hogy szeretnél? vagy ez egy közös rádöbbenés volt, hogy hm, hát ott laksz valójában fél éve, akkor ne dobd ki albira a pénzed?
és a többi? megbeszéltétek tételesen, hogy akkor ezen túl te a pasi kecójába fizetsz, ő bejelent, és akkor innentől ez egy közös fészek? rábólintott a közös kasszára? aztán meg amikor te felmondtál mindent és odaköltöztél, akkor szépen kihátrált?
mert akkor ez egy egyszerű árulás a részéről, bármennyire is próbáljuk szépíteni, és simogatni a fejét, hogy jajj szegény, hát képtelen elköteleződni, mert jajj, már egyszer megégette magát. próbáld ezt egy lépés távolságból nézni, vagy esetleg úgy, hogyha ugyanez egy barátnőddel történik (a pasija megígér neki fűt-fát, aztán az ellenkezőjét cselekszi), akkor neki mit mondanál?
de amúgy érdekes a példád is a gyerekcsinálással, sztem érdemes ezen is elgondolkozni, hogy adott esetben lenne egy ilyen szitu, akkor otthagyna, hogy oldd meg egyedül? notmyproblem?
nem tudom, hogy mi a szitu az albis kis szobáddal, meg hogy kiadták-e már másnak, de lehet, hogy a helyedben megkérdezném, hogy van-e oda visszaút, csak mint B terv. vagy megkérni a tulajt, hogy esetleg néhány hetet várjon a kiadással, ha még nem talált senkit, mert rázós a szitud.
igazán nem tudom, hogy egy ilyen szituációt hogy lehet fel/megoldani.
naná hogy kiadták, még aznap beköltözött az utódom.
Törlésigen, nekem is az a kérdésem, h árulás v nem árulás, emiatt zokogtam napokat nyilván.
állítja, h nem ugyanazt értette a megbeszéltek alatt, mint én...
tárgyalások folyamatban, úgymond.
Szerintem a srác azt érzi,hogy nálad a birtoklás a prioritás és nem az együttlét. Én speciel jobban megértem őt.
VálaszTörlésén speciel ezt személyes sértésnek venném, h 3 év utàn ennyire se ismerjen
Törlésez amúgy nem a pénzről szól, hanem az elkötelezettségről és a teljes közösségvállalásról
TörlésÉn nem értem, pontosan mit értesz közös kassza alatt. A gyakorlatát. Mind a ketten minden pénzeteket beteszitek, aztán fele-fele arányban vesztek ki? Ez csak annak éri meg, aki a kevesebbet teszi be. Ebbe így én sem mennék bele, pedig megkérdőjelezhetetlen az elkötelezettségem :) de értem, azt hiszem, a csalódottságodat. Remélem, azóta javult a helyzet.
VálaszTörlésnem fele-fele, hanem szükség szerint. mikor épp kinek mire kell, közös megítélés szerint.
Törlésnekem a család az a ffi-nő, arra jönnek rá a mindenféle gyerekek, mint csatolmányok,
de 2 ember együtt kormámyozza egyfele a családot, mind2en a közösért dolgoznak és minden igényüket, stb is a család igényeihez igazítják.
szóval igen, mindenki mindent beletesz, és egyenlő jogok illetik meg.
és emiatt, ha működőképes kapcsolatról van szó, senkit se ér hátrány.
összefonódás van, egymásrautaltság, teljes közösségvállalás.
Ez normálisabban hangzik, de ezzel magadat alárendeled és kiszolgáltatod teljesen a másiknak. Et elkötelezettségtől függetlenül felelőtlenség. Minden körülmények között legyen saját kis pénzed, teszegess félre, és ehhez ragaszkodj. És ezt hagyd meg a másik félnek is. Szerintem, ha elfogadsz egy racionális tanácsot.
Törlés+1 gondolat. Én mindig bevallom, ha veszek valamit, nagyobb kiadást jelezni is szoktam előre, mert közös a háztartás. És fordítva. De ez nem = közös mérlegelés. Kifizetjük a kötelezőt, aztán a kellt, teszünk félre, szórakozunk közösen - de hogy ezen felül, hogy a fizetésemet mire költöm, az teljesen a magánügyem. Megosztom, de ez nem elvárás, csak igény, és csak az én részemről :)
Törlés