leginkább iszonyúan haragszom - magamra, rá, a világra is, amiért még sose mutatott "normálisan" működő férfit, aki kiszámítható, megbízható, partner, aki nem el, hanem utánam fut kitartóan...
úgy haragszom.
úgy szégyellem, hogy továbbra is csak ő kell... hogy tudom, hogy ilyenkor nem ezzel kéne nyűglődni, hát harmadik éve játsszuk, hogy nincs benne terhelhetően, maga is állandóan váltogatja az arcàt,
hanem keresni egy "rendeset", de nem megy, nem akarom, akkor meg ugye halgassak...
közben azért is esz a szégyen, hogy a páromról ilyeneket írok-teregetek kifele, nagyon csúnya, nagyon méltatlan dolog, nem rossz ember, nem tudja, mit tesz, vagy hát... csomószor nagyon jó vele az élet, azt a férfit szeretem, a többi nem tudom, mi. na, értitek.
erre most ne írjatok semmit inkább, jó?
csak bizonytalan vagyok nagyon, és szélsőségeket váltogatok folyvást.
thx.
(én vagyok, aki nem bìrja elengedni ezt, a megállapodást, nem tudok csak úgy hepiszánsájn lenni, mintha mi sem történt volna, ezért veszekszünk annyit.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése