az egy hétnyi nyaralás mintha nem is lett volna. biztosra vettem egy olyan élményt, mint a tavalyi közös alkalmakkor, sőt, még jobbnak is ígérkezett, mert hosszan lehetett (volna) nyáron kikapcsolódni, ami a legeslegklasszabb kombináció.
(ó, drága nyáriszünetek, most, na most tudnék veletek igazán mit kezdeni...)
és ugye nem.
és nem csak (bár főleg) az érzelmi trauma miatt, hanem, őszintén, a túrázás hiánya miatt is.
csudaklassz volt a Balcsi, a várak, a tavasbarlang, a mindenféle, de mégiscsak rengeteg időt autókáztunk, nyüzsiben-tömegben voltunk, civilizációs ingerdömpingben, ami idegileg fáraszt.
egészen máshogy, mint amikor kettesben bóklászunk a természetben.
(az annnyira jó, időn és megszokott tereken kívül, jólevegőn, levegőn, szabadban...
az egy másik dimenzió,
az valóban tölt.)
na, és hát ez hiányzik nekem most, de nagyon.
persze nem ez lesz, nyomi tömegrendezvényezések meg beltérbe kötöttségek meg ügyintézésekbe' rohanások lesznek egész héten,
én meg vágyakozva dédelgetem a kéktúrázós terveimet,
például,
meg a velenceitókerülős biciklizést,
meg a balatoncaminós infókat guglizom álmodozva,
és azzal bíztatom magam, hogy az ügyintézős napok valamelyikén legalább elmehetek pecsételős füzetet venni, hangulatot csinálva, összekacsintásnak.
(meg a hálózsákokkal is szemezek a lidliben, az enyém ezer meg egy éves, ha egyáltalán megvan még anyáméknál, sokszor kölcsönadott, elnyűtt...
azt persze nem tudom, tetszene-e nekem bármilyen nomádabb megoldás, neadjisten sátrazás... régen utáltam, de azóta ezret fordult a világ, a gondolattal már játszom.)
úristen, mindjárt július, és még alig jártuk az erdőt-mezőt hosszabban! pedig!
(és a pasi is hiába mondja, hogy énidőt akarna feltöltődésnek, szerintem neki is ilyesmi baja van, ingertúlterhelés, idegi lemerültség... felőlem énidőzhet is, de mellette muszáj leszek rendes kirándulást szervezni mostmár, mert ez így nem állapot!)
mehetnékem van, már csak ki kell találni a részleteket.
dejólesz!
(legalábbis rágondolni jó.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése