hát hogy reggel hatkor, amikor a munkahelyi székembe kellett volna hivatalosan is bepozicionàlni a popómat (bocs),
azazhogy beülni,
én épp felültem (az értelemszerűen otthoni) ágyamban, rémülten, hogy "mimimi?!"...
[igekötői gubancolódásokba', ugye.]
azt is csak azért, mert a pasi némi cukibb keltegetés után megunta, hogy gyanútlanul, mosolyogva, ráérősen jóreggelt-nyújtózkodom válaszul, és szembesített a rideg valósággal.
[miszerint az (amúgy nagyonokos) telefonom úgy gondolta, hogy az este gondosan beállított ébresztőt én csütörtökre kérem,
logikusan jövő csütörtökre,
mert a mostani hét csütörtök hajnala már elmúlt,
zaravazerőben, hesteg.]
utána pedig, ellentmondva a jóvaltöbbetalvás tényének, egyszerűen nem akart működni a nap,
se az agyam,
se a másoké,
agyatlan viták és félreértések sorozata kezdődött például meg átmenetileg elfelejtettem az abc-t, meg elsőre megérteni, mit akarnak tőlem, meg ők, hogy én tőlük, ilyenek.
de ittam másodikkávét,
azóta kezdek hasonlítani magamra,
és végülis a nagy roham már lement,
valószínűleg ők is kávéztak (újra?),
aztán a többség úgyis elhúz hosszúhétvégére,
csak hát azért vicces.
(aktuálisan nem gondoltam annyira annak, de már megy.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése