emésztgetés

elég hullámzóan vagyok az első, durva sokk után. hol csömörrel, hol aggodalommal, meg az általatok ismert egyebekkel én is... fura beszélni róla, de fura az is, ha nem beszélünk...

és amúgy dühös vagyok.
mindenkire, aki nem fogta fel, mi a lényeg - hogy itt most nem valakire/valamire kell szavazni, hanem valami ellen.

az, hogy alábecsültük az F-hatást, szomorú. az, hogy az egyéb pártok is, a maguk erejét meg túl,  hogy vagy nem látták a mértéket-léptéket, vagy csak nem akartàk, máshogy döntöttek, lefizették/bezsarolták őket, stb, már nem számít, az is szomorú.

de akkor is mindenkire dühös vagyok, aki elvekről beszél, véleménynyilvánításról, programokról, nézetkülönbségről... hogy ő nem egyezik meg az xy párttal, mert nem ezt ígérte a szavazóinak, hogy ő szavazóként nem tud azonosulni ezekkel-amazokkal, hogy rá nem, mert ő már leszerepelt, hogy nincs igazi választható alternatíva, hogy [tetszőleges luxus-bulshit*].

*: adott helyzetben luxus.


mégis hogyan lehet ilyen helyzetben ennyire naivnak lenni?

nem látni, hogy van egy minimumszint, ami alá nem szabad menni, van olyan határ, aminek az átlépése semmilyen ideológiai keretben szemlélve sem engedhető meg,
és itt pont ez történt meg az elmúlt években?!

igenis van olyan fékevesztett, abszurd, nyílt túlkapás(sorozat!!!), ami önmagában elég indok a vészjelző felvillanásához,
bármelyik oldal, párt, isten, haza, stb nevében történik is,
ami az egészet áthelyezi egy másik dimenzióba, más síkra, szerintem...

[mert pl az oltásellenes chamtrailező laposföldhìvőket se annyival intézzük hogy ohh, csak más véleményen vagyunk... mert az már nem a véleménykülönbség kategória.]

van olyan pont, ahonnan màr mindegy, ki mit hisz, ki kivel szimpatizál, mert már olyan univerzális emberi minimumokat veszélyeztetnek. (mert ilyet senki se tegyen. te se, én se, ő se...
mert mindegy, ki teszi meg, annak mennie kell(ene).)


engem ez dühít igazán.
hogy most először még ez kellett volna cél legyen: bármiáron újra fékeket és ellensúlyokat tenni a rendszerbe. legalább egy kicsit fogást találni, mindegy, kivel összeállva, hogyan.
átmenetileg nyelni egy nagyot, visszàbb lépni, engedni az arcból, taktikusan.
nem kerülhetett volna oda olyan úgyse, aki ennél a biztos elmebajnàl nagyobb kàrt okozni tudna.

és ha a mindent leuraló, a biztosnàl is biztosabban szartól elveszed a teljhatalmat, akkor talán négy év múlva már lehetett volna arról beszélni, hogy választások. hogy van választás egyáltalán.
hogy lehet tere a véleményeknek, programoknak, elveknek, vitáknak, ízlésnek, bárminek, ami kultúrnemzeteknél ilyenkor tényező,
amik most konkrétan értelmezhetetlen, üres frázisok voltak csak, sajnos.

(mint amikor egyáltalán nincs miből kenyeret sütni, mégis azon folyik a vita, magos legyen-e, teljeskiőrlésű vagy fehér. mi a jóistenről beszélnek?! ugye?)

ennek itt most az esélyteremtésről kellett volna szólnia,
hogy a nyilvánvaló, abszurd és nyílt elmebajt megállíthassuk majd valahogy.

hát, ezt buktuk, de nagyon, és most reménykedhetünk, hogy csak négy évre, és akkor lesz még sansz újrapróbálni.


(ez van jelenleg, a "remélem", meg a "csaknem" - nagyon biztatóak, tényleg.)


[és még egy darabig pislogni fogok, hogy az istenbe lehet ennyi "laposföldhívő",
és ugyan mit lehet velük kezdeni,
mert észérvek mentén semmit se,
mert abban a gondolkodási keretben, ahol a bolygónk lapos, a 21. században, nos, nemhogy nem működnek, de értelmezhetetlenek is, kvázi nem léteznek,
szóval.]