hétindító

idén 2x-esen is nagynéni leszek
(tudniillik majdnemhugomék is),

ugyanitt üzenem pillának: nem is tudja, mennyire-annyira talált tényleg, mikor aknamezőhöz hasonlította a családomat.

kiderült, hogy majdnemhugom amúgy december óta nem beszél hugommal, és "kitiltotta" tőlük, várva, hogy hugom bocsánatot kérjen.
de persze előlem ezt is titkolták.
meg játsszák, hogy nincs is ott semmi simlisség, ahol pedig érezhetően de, és adjàk rá a kamumagyarázatokat, mikor kérdezel,
és nekem ebből a hazugságszövevényből elmondhatatlanul elegem van!

amúgy kb 2 hét különbséggel vannak kiírva.


emellett fölvettem végre a szép új szoknyámat, és rekord mennyiségű bókot kaptam rá,
komolyan odavagyok, hogy enyire ütős.

a hangulat-medálos nyakláncom pont elég hozzá, kis finomság a minimál-szetthez, merthogy van ám olyanom! gyerekkorom óta nem láttam, de ez olyan kis szép és nőies, plusz mókafaktor a színváltósság... (azonnal kellett, ahogy megláttam, persze végigtapiztam a boltban az összeset, hogy a legnádjaazonosabb darabot hozhassam el, mintáját tekintve, mániákus-e vagyok.)

meg örököltem a halott nagyanyámtól harisnyát, még az. (hogy miért most örököltem, rejtély.)
alatta persze bundás leggings, plüss bélésű, valami álom, komolyan, minden nő lábára selymes-finom plüssös bélésű cicanacit!

ilyenek.

szombaton voltunk a Mátrában a pasival, csak úgy, felsétálni a Kékesre.
(meg rajtunk kívül még sokszáz másik ember, mivel teljesítménytúra volt pont aznap, nem is akármilyen, soktávos. haha. fénykép nincs, mert minden fotókompatibilis helynél sorba kellett voln' állni.)

tegnap pedig olyan mézes-gyömbéres-fokhagymás-szójaszószos csirkecombot sütöttem (krumpli-, alma- és hagymaágyon, naná), hogy teljesen meghatódtam magamtól. kivettem a tepsit a sütőből, és csak bámultam az omlós-piros, illatozó művet, hogy ezt én, tényleg? (értitek, no.)


és a pasi egyszercsak azt mondta nekem múltkor: "tudod, milyen diótörőnk lesz?" - így, többesszámban.
ez volt az első azóta, hogy az összeköltözés (elvileg közös) terve belátható időn belülre került, a mítikus 'majd egyszer jó lenne' dimenziójából a realitásba. szívdobogtató volt. ő észre se vette, én majd' elolvadtam titokban. (#mérföldköveink)
(#amúgybevagyoktojva)


#hosszúlett
#mégmennyimondandómvan