ehhez képest most:
majdnemhugomék tavasszal próbálkozhatnak újra legközelebb, kishugomék valószínűleg elhalasztják az esküvőt (lehet ám, hogy örökre), hugom meg szétment a vőlegényével és egy hónap után megesett az új delikvenstől.
(a megesett nem igazán rosszindulat, inkább egy remek leíró szó. szándékuk ellenére, alig pár hétnyi egymásba gabalyodásból, mikor még azt se tudták, akarnak-e valamit a másiktól, ráadásul óriàsi korkülönbséggel... szóval ez így nagyon besikerült. megpróbálják együtt a baba miatt, de lutrinak mondják még ők is.)
és a nonplusultra, hogy anyámék veri hepik, mert egy gyereknek mindig örülni kell! vallás, erkölcs, stb hirtelen leszarva, mert hát... nem is értem.
valamint derülget kifele, ki mit tudott, és hát kb engem hagytak ki mindenből, a pasi szerint több ponton is elég unfair módon. ez is megér egy misét.
szóval ezt dobta gép, ez lesz. marhára nem ugyanaz, mint amire számítottunk még alig fél éve is...
a kérdés pedig (ami az évvége nagybetűs kérdése volt, november elejétől), miszerint van-e még a sógorom, mostmár végérvényesen tárgytalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése