még mindig nagyon üres tud lenni egy-egy szitu rágyújtás nélkül, hiszen komoly szerepei voktak... nem sikerült (még) helyettesíteni, és most ez okozza a fő nehézségeket.
a pasi miatt sírós hét utáni regenerálódós hét után jött egy hosszúhét a melóban (nyelvtörő, haha), amit a munkán kívül glamourkuponozással töltöttem.
a pasival azóta helyrerázódtak a dolgaink, mostanra már valódi cuki szerelmezés megy.
fürtössel lett nagy konflikt, de már vele is oké.
az elmúlt hetekben voltam fogorvosoknál, 3x kirándulni, tekertem a parkban, amikor csak tudtam, többnyire szarul ettem, szarul ittam, érzésre egyfolytában csináltam valamit, elvesztettem egy fogadást, így meg kellett hívjam a pasit egy krémesre, amit a Szamosban abszolváltunk, mmm..., kaptam egy hét munkahelyi üdülési lehetőséget és nagyon várjuk, legatyásodtam, sajna kértem pénzt anyámtól ruhára, aki egyből belengette, hogy ekkor meg akkor menjek hazahaza segíteni, amit ezért nagyon bánok, mostanra meg lebetegedtem.
és aludnék, csak
(olyan hangosan tudnak rikácsolni, főleg putyi1, hogy szerintem a szomszédnak se kell vekker.
egy egyszobás lakásban. mikor amúgy is be nem áll a csőrük.)
vissza szeretnék szokni a blogolásra.
mosni kell vagy ötöt.
mindjárt szétrobban a fejem.
asszem, inkább hazamegyek, putyiék nem fogják be, a pasi meg úgyis csak holnap jön...
ha lesz erőm, csirkeszárnnyal várom, meg lehet, valami sütikével... csak nem tudom, mit kezdek addig a csöpögő orrommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése