such izgalmak

múltkor egy csávó hívogatott a melóban, hogy van egy xtárgy a birtokában (sajna muszáj cenzúráznom), és ide irányították vele, és tudok-e valakit, aki tudja, mi az, vagy hogy legalább hol tudhatják.

ez mindig vicci, mert mezei portásként kell betippelnem, milyen keresztkérdéseket érdemes feltenni, hogy körvonalazódjon legalább a terület. (azt hiszitek, könnyű, de néha nagyon nem.)

megszakadtunk, meg mindenki szabin, meg ebédszüneten, meg szanaszét, szóval állandóan visszajött a hívás, közben intézni kellett egy roppant türelmetlen külföldi család kísérését, és pont nem ért rájuk se senki, és azért is telefonálgattam, és a pici gyerekük bujkált a sorompó alatt-mellett-mögött, meg értetlenkedtek, meg még a kuka is kigyulladt.

(mindig féltem, hogy ki fog, nyilván a legjobbkor. ez olyan ezmiez volt így egyszerre, hogy majdnem beblogoltam, csak a többi pörgés miatt draftban kellett hagyni, aztán úgymaradt.)

szerencsére jófej volt, kitartó és türelmes, nagyon drukkoltam, hogy végül sikerrel járjon.

erre ma megjelent.


először nem derült ki, hogy ő ő, csak egy (helyes-korrekt) srác volt, aki xy-hoz jött - aki már amúgy nem dolgozik itt. de, de, ő beszélt is xy-nal, "" szakterületről (stimmt), hogy ma és itt. jól van, mondom, bizti megint nem szóltak, hogy visszajött, vagy csak mint külsős bejön, megteheti, de még sehol.
hívom azért a titkárságot, jópár perc, mire. á, kizárt, már nem dolgozik itt és nagyon máshol is jár...
ööö.

mennyire biztos, hogy xy-nal beszélt? nem lehet, hogy xzs-vel inkább?

jaaa, hát lehet, most így hirtelen már nem is tudja. szóval lehet, hogy random elvétette a nevet, nekünk meg pont van olyan exmunkatársunk, pont ugyanazon a szakterületen?

jaja.
itt azért kellett pár keresztkérdés, tisztáztuk, hogy ó, hát velem beszélt, megvan az ügy, igen, akkor xzs lesz az, na mit is mondott pontosan?
(azt nem, hogy mindig késik, meg amúgy se volt pontos egyeztetés, mert hát tudja fene, milyen kacattal zargatják itten megint a népet...)

újabb kör titkárság, ők hívják mobilon. nem érik el, ki van ott, aki ráér, oké, hívom őt, oké, kis türelmet...

szóval húzódott, egyre kacifántosabb lett, úgyhogy ráértünkben sztoriztunk, hogyan is volt, mi is ez...

végre kijöttek, megnézték, ú, hát ők biztosat nem tudnak mondani, de tippre aztaqrva, csak sajna másik múzeum, közben xzs már úton, pls várja meg, mond majd pontos kontaktot.

hja, xzs, a halállaza-nagyonkésős, sejtjük.

emberünk kiment rágyújtani, megkértem szépen, hogy abba dobja, ahol tényleg van csikktartó, mert ugye mikor hívott is, pont felgyújtották a másikat, nem kéne duplázni.
visszaszólt, hogy nyugalom, tűzoltó, megoldja.
nevettem, de mondta, hogy tényleg...
kontráztam, hogy nekem meg tűzoltófétisem van ... már hogy a párom révén.

voilà, lett is újabb téma, alaposan kitárgyaltuk azt is, míg várakozott. végül meg akartam hívni egy kvra, ha cserébe nekem is hoz (mert idefele nem ittam, a meleg miatt nem aludtam, váltani még nem tudtak volna, a srác meg nagyon szimpi volt, úgy éreztem, belefér), de meghívott ő, aww.

xzs el volt ájulva a tárgytól, valószìnűleg egy kb háromezer éves ritkaságot csodálhattunk meg éppen közelről, ú meg á meg minden.

(imádom, ha a szemem előtt derül ki random behozott tárgyról, hogy történelmi kincs, volt már ilyen, de messze ez a legkiemelkedőbb és a sztorija is ennek a legklasszabb, csak azt se árulhatom el értelemszerűen...)

azonnal telefonált, a srácot máris fogadták a másik múzeumban, sőt, a szakértő személyesen várta elvileg a parkolóban - azért érzitek.


utána még kacsintottam egyet xzsre, mit szól, mit találtam neki, mire visszavetette, hogy "na és én milyen jóképű tűzoltót neked? ugye-ugye?"

hogy kiszúrta már, hogy csillogott a szemem, ejnyeno... (nézni ugye szabad?)
úgy tűnik, konkrétan az aranyszőke hajú, napbarnított, fess tűzoltófiúk a gyengéim.
(ha tudnátok...)


no de nem is ez önmagában, se, hogy olyan jót beszélgettünk, hanem a bonyodalom, izgalom, egybeesések, főleg hogy végre valami értelmes munkahelyi élmény, a bolondok, feszkók meg a szokásos tipikus random dolgok helyett... annyira feldobott, jó érzés, hogy egy ilyennek tanúja és részese lehettem.

meg hát a tárgy maga is aww... láttam valami különlegeset. régen éltem-haltam a történelemért, úgy tűnik, hiába szakítottam vele, némi lelkesedés megmaradt.

imádtam ezt a délelőttöt, na.



#kalandok
#nagyonadta
#fesstűzoltófétis

#hűmeghámegawww