önismétlésekbe'

- a kvmmal csak egy undi padot találtam egy randa helyen, ami árnyékos. aztán kiderült, hogy nem is az, tiszta napfényfolt vagyok, lehet, még a végén bocitarkára égek és észre se veszem.

- fáradt vagyok. folyik a vér. fáj a has. fáj az élet. utóbbin nem tudom, mi fáj, nincs is minek, tényleg. végülis szabadnap van. idő.

- az idő mondjuk nyomaszt, máris késésben érzem magam. nincs is semmi dolog, de persze annyi lenne. mihez kapjak?
most vegyek ki pénzt, vásároljak be, főzzek egy lecsót? sütit is akarnék sütni ám, de most-e?
vagy kommunikáljak emberekkel, amire eddig nem találtam agyat?
vagy legelőször is mossak hajat és csutakoljam le magam, hogy mindenre készen szép legyek és illatos?
vagy menjek inkább haza naptejért, hogy aztán ne zavarjon a sok úvéa-bé folt a blogolásban?
felmossak-e otthon mindenekelőtt, szemetet kivíve, cipőket pakolva,... vagy inkább húzzak el valami szép helyre és tegyek mindenre, amit kéne?
vagy csak feküdjek vissza és nézzek bambán sorozatokat, mert kitérdekel, megtehetem?
csupa gyötrő kérdőjel az egész.
ennyit arról, hogy szabad nap.

- jesszus, annyira nem tudok semmiről semmit.
megnyitok egy cikket, jó. de találok benne 5 másik dolgot, aminek még muszáj utánaolvasni, hogy teljesebb legyen. mondjuk link is van hozzájuk, mondjuk megnyitom. ha mind az 5 jó, azokban is lesz 5 izgi link, az már 5x5 dolog, aminek utána kell olvasni jobban. csupa új érdekes, hasznos, muszájtudnom infó. pedig én csak egy konkrét valamit akartam jobban megtudni, aztán máris kaptam mellé 25 új kérdőjelet. (ha nincs link, az rosszabb, mert úgyis ráguglizok, és akkor úgyse csak egy jó cikket találok kapásból.)
és ez persze szűrt eredmény, mert csomó minden nem jó vagy nem érdekel, vagy érdekelne, de határt húzok, hisz nem férne bele, azokat kiszórom, azokat nem nyitom meg, ez még így is a nagyon célirányos változat.
szóval ha felmerül egy dolog, amit nem tudok, de akarok, fél órán belül eszkalálódik a nemtudásom, és bár azt az egyet megtudtam, kiderült, hogy még minimum 25 dolgot kellene hozzá, szerintem, hogy tényleg értelme legyen. tehát fél óra alatt minuszba hozom magam bármilyen témában.
és így, sorban, mindennel, a pszivel is, az életkémmel, ez az analógia. ahogy a telefonom böngészőjében se tudok 8 alá menni a megnyitott lapokkal, ugyanúgy semmi másban sem, ami érdekel vagy musthave-nek ítélem.

- mire ezt leírtam, megmarta valami a lábam, auccs. nagyon vörös, nagyon fájdalmas. soha többet nem jövök erre a randa helyre az undi padok felé, azt hiszem. inkább állva kvzom, ha minden foglalt. basszus.