kinevetni (durván tmi)

nevettetek-e már halálos ágy mellett?

szóval kapom az értetlen nézéseket, pedig. egyszerűen nem lehet folyton sírni, és akkora a bánat, és megszakad a szív, a humor meg a szelep, hogy elbírja az ember, aki szeret és mélységesen együttérez, de tehetetlen.

hugicáim ültek, fogták a kezét, olyan zaklatott, nagy utolsókat lélegzett, aztán semmi. lefagytak, odahajoltak, csak nem? hát most? ... hát most.
majd e végtelennek tetsző szomorú bizonyosság után a mama telibetüsszentette őket. de úgy, hogy kishugomnak tiszta dzsuva lett az arca.
hát mi mást lehetett volna tenni, mint nevetni, de nagyon?
még a mamára is átragadt, könnyesre, hasfájdítóra.

de még az is, ahogy néha két jajjgatás közt iszonnyal a hangjában mondja, hogy "lááátlak, lááátlak!" - annyira végtelenül borzalmas, szegénykém, közben meg egy tipik retró horror asszociálódik (hősnőnk rámutat a sötét sarokban felsejlő gonosz démoni alakra, ami lesben áll, s tán közelít), muszáj később kicsit nevetni is rajta, különben elviselhetetlen a tudat, hogy ez, hogy így. ez pont úgy vicces, hogy nem vicces, de mégis az kell legyen.


vagy tavaly, miután másik mami elment, később visszahívtam őket (tán már meséltem), én se számítottam rá, de épp nagy vihogás volt - már megsiratták, imádkoztak érte, megtelefonálták, intézkedtek, lemosdatták, felöltöztették,
na de a műfogsora, az sehogy se akart a szájában maradni.
kész kabaré volt, mire megoldódott, azóta is úgy mesélik.

aztán a halottszállítók levették a kendőt, elengedett a műfogsorragasztó, odalett az egész. fogadkoztak, úgyis szépen rendbeteszik a temetésre - többet nem jött össze.
zárt koporsós volt a ravatal, de nekem még felnyittatták,
és hát pont, ahogy mesélték: mintha csak valami rossz vámpírmaskara része lett volna, úgy lógott ki a szájából. a legszebb ünneplőruhája, meg ez a hülyeség, micsoda abszurdum.
így esett, hogy zokogva elröhögtük magunkat a koporsója mellett, a részvétnyilvánítani gyűlt mindenki előtt - állítólag a falu meg is szólt érte, de hát nem kell mindent érteniük. a mamika, ha létezik az odaát, biztos összekacsintott velünk nagy bólogva, tipik őhumora volt (márhogy nem a vámpírfog, hanem az ilyenennevetni).


hasonlók.



#hát
#ahalálazéletrésze
#illetlenfeketehumor