a posztözön marad

továbbra is úgy érzem, a legbiztonságosabb blogolásba forgatni, az elbírja, senki nem érezheti direkt tehernek, mégis gyógyír a nagy felindultsàgra,

fogalmam sincs, mit tennék, ha nem írhatnám ki most magamból a sok kavargó szart...

mert hát: kibaszott nagy krízisidőszak, üdvözöllek.

van abban valami finom humor, hogy pont, amikor a terápia által kiengedtük a családos mumust a dobozból, 

és a mély sérelmeket megmozgató esküvőtémás, sokat családozós időszak van,

bejött a képbe bónusznak még ez is.

franc se érti, miért szereti az univerzum az ilyen árukapcsolást, tavaly is hasonlóan dobta fel ugye a feladatokat.

összességében nem gondolom rossznak, hogy ez van, csak rossz érzésekkel jár, amik intenzívek és nagyon megdolgoztatnak, jobban örülnék egy jó strandolós-kirándulós júliusnak nyilván.

(ez a felnőttnádja álláspontja, mostanában várható azért sokkal kevésbé józan megnyilatkozás is - csak szólok.)