most meg akkora macskajajj van, mintha xtrém bebaszást toltam volna tegnap.
pedig csak egy limonádé meg egy gombóc fagyi figyelt be.
nem is annyira a progik, hanem hogy x meg y csinálja, és őket szeretem, és ezért érdekel, mi érdekli őket...
és már megint a benyomások: tök sokat álltam boldogan zenei aláfestéssel, és néztem a nyüzsit, a fényeket, az otthonos falakat és hogy ez milyen. egy-egy részlet, egy-egy hangulat. a bennfentesség édes öröme. a mások munkája. az arcok, a nüansznyi jelentőségek... hogy mit hoztak ki a koncepcióból és hogyan.
értitek. (értitek?)
értitek. (értitek?)
meg van egy kiállításunk, amiről azt hittem, uncsi, aztán beszippantott a francba. nem konkrétan a tartalom, hanem a felismerés, hogy ehhez érteni, ezzel foglalkozni mennyire összetett és izgalmas lehet...
a másik, amit imádtam, elég profilidegen, de előre tudtam, hogy meg kell néznem és hát woww, nagyon woww.
höhh, most esik le, hogy most sem annyira maguk a témák és tárgyak, szóval nem a tények, hanem a mögöttük álló személyes lelkesedés, amit keresek. hogy ezt valaki összerakta, és miért így, és mit hozott ki belőle, és akármi... hogy ezt megalkották, hogy az alkotást meglátták, hogy "beszél hozzájuk", hogy láttatni akarják másokkal is a mondandót.
no persze roppant gyorsan eldöntöm, nekem bejövős-e, de egy-egy személyes kedvenc simán lebilincsel, ha a tárgyi tudás úgy általában nem is érdekel belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése