na de másról is

ne már mindig csak ez legyen. (jó-jó, most a pszichonéni feltépte a sebet, kinyitottuk a dobozt, meg az esküvős aktualitások eszkalálták a helyzetet, hisz a mi családdinamikánk pontosan erre volt mindig is kihegyezve, szóval kb gyújtóbomba,
magyarul qrvanagy akut krízis van,
így minden nap ezen "kattogok" - vagyis nem meddőn kattogok, hanem példás terápiás belső munka zajlik, khm.)

van itt kérem más is. (izé, elvileg van.)

például az időjárás minden szeszélye ellenére is tud csuda lenni... este se, reggel se áztam el. néha lenyűgözőek a fények. a színek. az illatok.

(a szagok is, mert ma például az újságért menet szarba léptem - és csak remélni tudom, hogy kutyáéba -, ám mire észrevettem, már végigcsattogtam a szőnyegen, hosszan a folyosón és a női mosdón... és még akkor se realizáltam egyből, hogy nem sár, hanem.
láthatatlan mintát hagytam mindenhol, nagyon lapítok inkább, az a biztos, de mégilyet...)

vacogós hideg van, meg a szelet utálom, amúgy viszont próbálom belelátni a szépet. (néha megy.)

aztán tegnap kaptunk egy hatalmas csokor harsogó lila nőszirmot, meg gyöngyvirágot is, itt boldogít mindenkit, aki csak erre jár... gyönyörűségesek!
egy kolega hozta a kertjéből, pontosan ezzel a céllal.

ő maga is igazi kincs, olyan szépérzéke van, meg hajlama és szeme a környezete csinosítgatásához! neki köszönhető a kutyás falikép, meg a folyosót is végigrakta cserepesnövénnyel, cukin ápolgatja őket mindig.
otthonossá, rendezetté varázsol mindent, ami a keze ügyébe kerül, jó gazdája az itteni gazdátlan részeknek.
érte, neki igazán hálás vagyok.

az is van, hogy mostanában minden egyes nap csokit eszem. teljesen érthetetlen, mivel pont, hogy nem vagyok csokis. amit kapok is többnyire továbbajándékozom. most meg alig várom, hogy elszabaduljak a büfébe és vehessek...

anomália.

meg mittudomén, tegnapelőtt összefutottunk cukival kb tíz percre, egymás nyakába borultunk, úgy hiányzott a másik. gyorsan ledaráltuk az aktualitásokat, majd mentünk aludni.

tegnap meg csináltam magamnak egy lazítós orgazmust, amitől elsírtam magam. hàt most komolyan, már magához se nyúlhat az ember lánya, az is bőgéssel fog járni? felháborító. (igazából kinevettem a helyzetet még azon frissiben, így inkább komikus lehetett, ahogy hüppögve azon röhögök, hogy sírok.)

viszont aludtam egy viszonylag rendeset.

ja, és már 5-ször késtem zsinórban a melóból, sürgősen vissza kell állni a pontosságra, különben gáz lesz.

és... és azért lassan jobb idő lesz, lehet outdoor dolgokat csinálni. (vagy veszek egy esőkabátot. ja, nem. úgyhogy jobb idő lesz!)


és nektek hosszúhétvége van - legyen olyan, amilyet kívántok!