ja,

amúgy a két nap anyámékkal önmagában is megmagyarázna mindent, rettenet felkavart.
ahhoz képest amúgy jól vagyok, csak utálok rossz közérzettel, random potyogó könnyekkel és be-bekacsintó remegős halálfélelemmel (true story, szerintem főleg poszt-gyásztrip, szóra sem érdemes), no meg koncentrációs kihagyásokkal melózni. tudjátok, amolyan "haza akarok menni és a fejemre húzni a takarót" fíling, erre csak jönnek és kérdeznek és akarnak, én meg próbálom nem lehányni őket, leginkább.

eddig jól megy.