a nőnap. amikor is dolgoztam. nőnapon dolgozni pedig jó. sose megyek bele ilyenkor az egyenjogúság, genderkérdés, társadalmi nemek és érzékenyítés bugyraiba, szimplán kedves hagyományként tekintek rá.
vagyis csokit meg virágot kapok csak úgy és boldog vagyok tőle.
egyébként mások is, mert jó volt ránézni, ízlésesen elrendezett szegfűk, krókusz és kankalinok vezettek befele.
a csokik nagyját továbbajándékoztam, annyival is több ember lelte örömét egyetlen gesztusban. (a mozartkugelt azért nyilván meg kellett ennem...)
a legszebb kankalinomat, amit nem ott és nem tőlük, tehát nem csalás, szülinapos kapta, mert azt a csajt különösen szeretem.
a másikat meg a pasi főnökének felesége, mert úgy gondoltam, így lesz a jó.
valaki még csütörtökön is előrukkolt egy szál sárga cukisággal, azt is végighurcoltam a városon háromszor és mégis él, nagyon kis helyes.
sőt, még ma reggel is, utóhangként a pasi szaladt le venni nekem egy valamit, nagyon büszke volt magára. nekem vegyes érzéseim vannak, aztán most nézegetem itt, szupercsajos díszkosaras lila bigyó, hogy tartom életben, hogy örüljek neki?
(fehér tulipánt idén se, de cuki kapott. univerzum, haha.)
a másik fontos, hogy hirtelen minden kizöldült. de hogy így három-négy napig nem figyeltem csak, és azalatt.
hát hű.
még nem vettem rá magam, hogy eltegyem a télikabátot (mert hajnalban hideg), de lassan eljön az a pillanat is, kellemes várakozással tölt el. addig is: napfény, tavaszillat, madárcsivit!
meg a pasi, amikor volt, eseti jelleggel: hirtelen, egyből aludtam és ettem. ezért látom olyan élesen a különbséget.
most két éjjel, sőt, közben délután is nyugodtan, mélyen, rendesen aludtam. a köztes időben teljesen magátólértetődően ettem mindig, és még palacsintát is sütöttem magamtól (minimum két éve nem történt ilyen).
ójesszus, elmondhatatlan. mintha elvágták volna az összes kínlódást. (időleges, tudom, mindig az.)
ezt csak úgy mellesleg említeném meg. (nemrég "adtam fel", nagyon gyorsan történni kezdtek a dolgok, és nem gondoltam még mélyebben bele, képtelen vagyok. mindig csak hagytam, hogy átjárjon a megnyugvás.)
most jó, sőt, itthon vagyok és az előbb erőfeszítés nélkül, egyedül, jóízűen beebédeltem - ilyen hatása van, ha "kapok belőle", erre mondom, hogy nem pontosan értem, szerintem hormonok.
kedvem lett főzni valami finomat magamnak, és szerintem meg is fogom enni.
Hogy kerult vissza a kepbe a pasi?
VálaszTörlésKeszseggel elhiszem h attol tudtal enni es aludni h talalkoztatok, de vhogy azt kene tudatositani magadban h ez a srac nem szeret.
Az mindegy h miert, de nem akar veled lepdelni elore. Es lehet h cuki, meg jo vele sokminden; de end of the day neki ez jatek, kellemes idotoltes; neked meg veresen komoly.
Es lehet h neha megsajnal v o is egyedul van, vagy neki is zurzavaros az elete, de ez nem oke.
Gondolom most azt gondolod h osztom itt az eszt, de nem, mert anno 2 evet vartam egy fiura akibe halalosan szerelmes voltam (es jol idealizaltam h o aztan a tokeletes), amig o remekul szorakozott. Elvette ami neki kell (testileg, lelkileg, szemetesladailag, szorakoztato centerileg) en meg ott voltam kifacsarva. Mint te most. Kifacsarva, sovarogva az idill utan, ami valojaban nem letezik.
Neked kell rajonnod h nem ezt akarod. Hogy ennel boven tobbet erdemelsz, barmit is huhog barki. Akkor majd menni fog minden magatol.
fú, hát ehhez elég volt annyi a semmiből, hogy: átmehetek? - gyere.
VálaszTörlésés akkor egy hét alatt 5 éjszaka rögtön.
tipródtam itt, hogy elmondjam-ne mondjam, de arra jutottam, ha ilyen szinten titkolózni kezdek, akkor a maradék önazonosságomat is elvesztem, ami így is komoly csapásokat szenvedett. azon meg, amit csinálok, nem változtat úgyse.
néha akarok nyitni új blogot, hogy ne is lássátok, csak a színes-szagos dolgokkal, néha leírnék konkrétan mindent teljesen nyíltan, most ez a köztes, kicsit húzott, de így is túl őszinte, 'shame on me'-s, szennyesteregetős verzió fut.
persze könnyebb lenne a sógoromos lilaködre fogni, mert akkor hülye lennék, nem gyenge. szerintem hülyének lenni kevésbé fájna.
de csak simán balfasz vagyok, azt hiszem.
Hat, azert ha az ember csak a szines szagos dolgokrol ir, az eleg nagy onbecsapas.
TörlésDe amugy latod?
Mi az, h "atmehetek?". Ezt hogy a picsaba kepzeli? Te masfe honapot dolgoztal magadon, neki meg egy kicsit viszketett (bocsanat) es ennek az egisze alatt tonkretett masfel honap kokemeny melot? Na ne.
Oke, te is igent mondtal, de errol beszelek h egy utolso szemet. Neki tok oke masfe honapig nekuled, mert nem szeret! Te meg majdnem meghaltal! Cigin, kaven meg fornettin eltel alvas nelkul. O meg belibeg? Ne.
Szoval ha ezt elhiszed valahogy, hogy EZ nem az amit erdemelsz es h a tundermesek nem leteznek, csak onzo, gyerekes, kanos ferfiak, akkor majd elkuldod. Az egy szep nap lesz; a " jonadjanaklenni " idoszamitas elso napja.
nem ő kérdezte. hanem én. de köszönöm, hogy ennyi önkontrollt feltételeztél.
Törlésszex mondjuk pont nem volt, de ez a lényegen nyilván nem változtat.
önbecsapás, vagy hát egy más célú, stílusú blogvezetés, csak legalább nem premierplánban baszkolódok. annyi tuti, hogy ha előre sejtem, hogy az lesz, ami van, egy büdös szó se kerül ki ide a részletekről, de hát januárban még nagy optimistán álltam hozzá, mondom, eszembe se jutott, hogy esetleg nem úgy mennek majd a dolgaim, ahogy előre felmértem.
eszembe se jutott, hogy ezt a kérdést felteszem pl. mert hát minek? miért? hogy? aztán tessék.