szabadnap

hát volt vagy 11, mire kimásztam az ágyból ma is, azóta szüttyögök itt rántott hússal, krumlipürével (reggeli gyanánt), meg juharszirupos tejeskávéval, meg az előttem álló (fél)nappal.

emlékszem, ahogy hajnalban álltam kócosan és izzadtan a konyhában, és a pasi kérdezte, hogy most akkor fölkeltem-e, vagy hogy' tegye oda a kvt, és én csak a mellkasába fúrtam a fejem, hogy nem keltem, de tegyen oda úgy, hogy majd nekem is jusson.

magamban nyilván azt kívánom, bárcsak mindez meg se történt volna, de megtörtént. és bár azt a nagy sóvárgást úgy elvágták, hogy fel se tudom idézni, ez itt nem hasonlít semmire, ami volt, hozott nekem újfajta kínzó érzéseket. mintha csak a Kedvencek temetőjében élnénk, kihantolódott valami oszladozó izé, amiben már nincsen ott az a biztonság és nyugalom. hogy is lehetne, ugye. de akkor most merre tovább. (ezt akkor hagyjuk is.)

félek a héttől, már az előttem álló (fél)naptól is, össze kéne sakkozni a tegnap emlegetett darabokat, de hogyan. ahogy kijöttem, elbújt a nap, fúj ez a nyavalyás szél továbbra is, nemszeretem.

visszaépítgetni, ami szétesett. már hogy nem a pasis részt, hanem a többit. oké.

hol kell ennek nekikezdeni?

a pszichó lassan intéződik, így jár, aki nem költ rá. és tudom, hogy lassan fog beérni is.

azt hiszem, kénytelen leszek kb megtervezni, a héten mit eszem. annyira nem szokott jól menni, mert honnan tudjam előre, mit kívánok majd? mások honnan tudják?
egy kicsi mindenből lesz benne, hátha, ezt még sose csináltam sikerrel, de egy újabb nekifutást megér.

most kezdjek a nagy tervekbe egyből?
hogy kinézek egy órát a fitnessben és bevésem a naptárba? legyen úgy?

meg valamelyik reggelre a labor és ha már bevésődött fixen az agyamba, gyorsba' szerezzem meg a beutalót?

ma mondjuk vásárolgatni fogok meg mosni meg a gépemmel kell valamit szöszölni, egyből este lesz. talán egy mozi, mindjárt megnézem a műsort.

ilyeneken törpölök.
folyamatában.
most ennyi az élet.


hogy a szépenhímzett csipketerítőbe fogok én feljönni ebből?!
ahh, továbbra sincs lövésem se.