pfujjdepfujj

ez a nap. (heló zen, viszlát zen.)
pedig cuki rámszólt, hogy úgyis pihennem kéne még, azaz a passzívan pihenős, semmittevős szabadnap most nekem hasznos. nem győzött meg sajna, de megpróbált, az is valami.

váratlan fordulatként eljött velem kvzni, aztán megjártuk a postát, mindenféle boltokat, segítettem hazacipelni, amit vett, rengeteget pofáztunk, vicces képeket mutogattunk egymásnak, egyszóval bandáztunk.
utána én még visszamentem újra kvzni koradélután, mert picit még sütött a nap, elintéztem egy roppant kellemetlen, ám szükséges telefonhívást, meg végigtelefonáltam a családot is, bevásároltam és foglalkoztam 'A terv'-vel, ami gyalázatosan rosszul ment, de azért teleírtam tizennégy oldalt. (A/5-öset, csak olyanba szeretek írni vagy kisebbe, az A/4 nekem már kezelhetetlenül nagy és kényelmetlen és gyűrődős...)

persze sok helyen olyanok szerepelnek, hogy: utánaolvasni, ötleteket gyűjteni, lementegetni, ami szóbajöhet, kidolgozni, kitalálni rá egy rendszert.
vagy például a jelenleg 'szakma' törzskategória alatt futó 'angol'-ról nincs semmi, csak maga a szó. amúgy olyanok jönnének oda, hogy:
nyelvkönyvet/segédanyagot/programot/videót kiválasztani (előtte nyilván feltérképezni a lehetőségeket, de ez spec már nagyjából megvan, így nem kerülne bele),
letölteni/nyomtatni/megvenni/előkeresni/bekészíteni,
kitalálni, hogy a hét mely napjain mennyi időt fogok rászánni - munkához igazítva A és B héten,
kiválasztani a megfelelő idősávokat hozzá,
rábökni a naptáramra, hogy mikortól,
úgy tervezni akkorra a mindenmást, hogy eköré, ezalá dolgozva (tehát pl ha x nap reggel 9, akkor lehetőleg ne x-1 nap éjjel menjek kocsmázni),
majd akkor leülni és valahol belekezdeni, mittudomén, az első oldalon, aztán úgyis kialakul, módosítgatom, stb...
sőt, nem is, mert azért fejben tisztában vagyok vele, hogy a 'letölteni' is megkíván egy külön pontot (tudniillik, mikor és hova), a 'kinyomtatni' is (tudniillik, mikor, hol és miből, mert csóróság, utána pedig hova pakoljam itthon, fűzessem-e le vagy én vegyek mappát vagy hogy, tehát a formátum se mindegy), szóval lehet, idővel ezeket is hozzáírnám, biztos ami tuti.

(ja, ezt magamnak sokkal rövidebben skiccelem fel, pl 'kiválaszt mikből', stb, csak itt most kénytelen voltam jobban kifejteni, ha már mesélem.)


nyugodtan lehet röhögni, hogy hát mit kell ezen így, túlbonyolítva szenvelegni, de higyjétek el, nekem egyszerűen muszáj ennyire tételesen ízekre szedni ahhoz, hogy átlássam, megfoghatóvá tegyem.

mert ha azt mondom, hogy el kell kezdenem angolt tanulni, akkor az (magamat ismerve) úgymarad a csába.
de ha lebontom részlépésekre, és megnézem, mi kell egyáltalán ahhoz, hogy már csak le kelljen ülni vele*, akkor 1) nem tűnik egy "légyszi mászd meg a Csomolungmát a semmiből" méretű feladatnak, 2) amikor reggel napfürdőzöm a kávémmal teljesen kómásan két padlótfogós munkanap után, és azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok és mivégre vagyok ezen a világon, nem valami homályos akármi van a fejemben arról, hogy jajj, annyi mindent kéne, de jó lenne például szintre hozni az angolom is, meg..., hanem kinyitom a füzetet és ott áll benne, hogy elmenni idemegide a pendrive-ommal és kinyomtattatni xy fájlt, és az azért egy elég konkrét elintézendő.

továbbá az ízekre szedés segít megtalálni a kezdőlépést, meg belőni, kábé mekkora lesz a feladat. sőt, a többi teendőhöz képest is jobban látom a helyét a "rendszerben", jobban érezni, prioritási szempontból hol áll majd, mivel tudna együtt futni, mikre épül rá, stb.
az pedig csodálatos érzés, mikor a szorongató, homályos, ijesztő 'muszáj lesz majd' helyére hirtelen varázsolódik egy körülbelüli menetrend, ami valahogy mindig megnyugtatóan hozzáasszociálódik az 'angol' címszóhoz.


*: a motiváción kívül, ami szintén egy külön pont, hogy összeírni, miért, és kitenni a megfelelő időpontban az orrom elé az anyagok mellé.



mióta úgy egy éve rájöttem, hogy igen, ezt nekem így kell, sokkal boldogabb az életem. (tervezés for dummies.)

már az is leesett, hogy a tervet is meg kell tanulni tervezni (váhháhhááá, pedig ezen mennyit röhögtünk a pasival valami más kapcsán), tehát konkrétan annak a hogyanját is mindig felülvizsgálom és formálgatom (és néha direkte olvasok a témában). pl régen úgy képzeltem, már az elején muszáj átlátnom adott projektet koccra, konkrét dátumokkal, mert akkor majd a pontos beosztás és stressz eléggé motivál és lesz mihez tartanom magam - ma már megengedő rugalmasság van és körülbelüli vezérfonal. (az élet bármikor közbejöhet, ugye, meg nekem is bele kell jönni.)

(itt jegyezném meg magamnak: az angolhoz se muszáj egyébként minden tananyagot kitalálni és összekészíteni a kezdéshez, elég csak egyfélét, amire épp rábökök, hogy jó lesz, és azzal már le is lehet ülni, amint aktuális. sőt, egyébként bármikor, előbb is.
csak mivel nekem nincs annyira elöl a listán még, így tudtam lebontani elméletben a példa kedvéért.

szóval a terv sokszor alapos és szép, segít megbarátkozni a céllal, a feladatokkal... a valóság meg inkább hatékonyság-orientált és néha tök spontán vagy csak más.)

valamint azt is képzeltem, hogy egy projekt csak akkor van elkezdve, ha a gyakorlatban is belekezdtem, tehát csinálom. ma már tudom, hogy dehogy - mikor olvasok róla, informálódom, elképzelem, milyen lenne, ha én is, hogyan lehetne leképezni az életemre, ráguglizok a lehetőségekre, árakra, helyekre, stb, akkor az már el lett kezdve.
(akkor is, ha megállapítom, hogy nem nekem való, vagy csak még nem, vagy így nem. haszna volt, előrébb vitt, szemléletet formált.)

ja, és hibázni ér. nyilván.
(feladni, félretenni, sokszor nekifutni, minden.)


nos, ez a pont, az 'angol' csak egy icipici pontja ám 'A terv'-nek. csak egy példa.

az konkrétan túlmutat ezen az éven is, és az orvosi vizsgálatoktól kezdve az edzeni járáson át, a kirándulásokat és a fodrászt is felölelve egy receptgyűjtemény/szakácskönyv lefőzéséig minden van benne. zenehallgatás is, azon jó szokás meghonosítása, hogy reggel pár percig nyújtózkodjak, mielőtt nekiugranék a napnak, a galmour-napok költségvetése, a gmail-em címkéinek aktualizálása vagy épp a következő karácsonyra szánt ajándékötletek gyűjtése. a továbbtanulás kérdése. a cigi lerakása. odébbhúzni az ágyam. megtenni a másfélmillió lépést (országos kéktúra). venni egy nádjás vázát.
szóval qrvára minden.

'A terv' tartalmazza azt is, mit fogok reggelizni holnap, és azt is, kb hol szeretnék tartani öt év múlva, csak nyilván különböző léptékben kidolgozva. életem vezérfonala. na, gondolom, mindenkinek van ilyenje, én nevesítettem, énnekem kell a listaírás, kell, hogy rendszerbe foglaljam a dolgaim, szintezzem, pontokba szedjem, leírjam, átlássam, viszonyíthassam.

egyszerre van jelen spontán asszociációkként, önmeghatározásként, magától értetődően mindig a fejemben, és követeli meg ezt a prózai hozzáállást is.


tehát most van egy papírra vetett random nyerslistám (sokkal átfogóbb, mint eddig valaha is), amit egyrészt priorizálni kell, másrészt a prio dolgokat további pontokra konkretizálni, harmadrészt valószínűleg újracsoportosítani, mert még mindig nem az igazi.

(a mindjárt30 parához mérten rengetegsok területen kell rengetegsok változtatást eszközölni, rászokni, leszokni, fejlődni, folytatni... szóval nem kismiska.)

igen, pont itt tartok. ránézésre ott, mint tegnap, meg tavaly, meg tavalyelőtt, de nem, hálistennek. látom, miben hol, és biza sok új témában már nem az elején, hanem már valahol, és ettől kb 5 percig boldog is voltam. (ez a jelenlegi állapotomban nagy dolog.) a jelenlegi állapotom meg még mindig a túlélésrejátszunk.


szakítás után darabokban álmodozni egy (újra) működő életről jó.


(megj.: ez de hosszú lett. fene se gondolta. pláne hogy még annyi mindent írnék...)