madárcsivitelés

hajnaltól, tavaszi félcipő, kisszoknya, szövetkabát, napindító cir, pirkadó égbolt a Hősök tere fölött, egy nagy meg egy kisebb illatos tejeskávé, kedves szavak, bókok.

a legklasszabb a dohányboltos sráctól, aki elkérte a személyimet. már vagy egy éve nem kérték sehol, smink nélkül, gyűrötten-csipásan extrán jólesett.

kipróbáltam a vérnarancs-homoktövis ízű, hibiszkuszalapú új melós teámat is (mert amit ajiba kaptam, ihatatlanul rossz) és aww. meg az ebédemet reggeliztem és hát... itt örömködtem, mennyire finom lett.

csodálatos az idő, bár kissé valószerűtlen. maradhatna, hogy végre öltözködhessek...