gyarlóságok

zárójelben tenném hozzá a szürreál posztomhoz: harmadnap, amikor végre ténylegesen magamhoz tértem, természetesen fogtam a fejemet. ilyet az ember nyilván nem csinál (én megtettem), de ha már, legalább nem írja meg (én megírtam). vissza nem draftolom, olvastátok úgyis.

szerintem már minden hiba pipa összességében, amit csak a pasis sztori során elkövethettem. (mind.) listát lehetne gyártani belőlem: mit NE csinálj, soha.

(szóltatok, szóltam.)

tegnap még a nemkeresemet is elbuktam, szóval tényleg. annyira nem hiszem el magamat néha. (egy pillanat tört része is elég, egy gyanútlan máshova figyelés.)

annyira bosszant.

az az egy vigasztal, hogy egyszer ezt is meg kell tanulni, ugye. valahogy. kinek jobban megy, kinek így. (jajj.)

egyszer, valahogy, hátha feledzem végre az önuralmam olyan szintre, ami már megbízható. addig meg... nem tudom. ha lesz következő, majd annál jobban megy. a reményt, na azt nagyon mantràzom, hogy tartom.

gyarló az ember. de vannak gyarlóbbak.

(vagy csak őszintébbek, ha humoromnál vagyok.)

szombat reggeli önostorozás vége.

átmeneti hitevesztett pillanatunkat hallották.