addig jàrtam anyám nyakára meggyes pite ügyben, hogy lett egy fényképem a mami saját kézzel írt receptjéről. (halottak napjáról, csak mert időzíteni tudni kell...) azt hittem, az egy másik, de hát nem. (és már nem emlékszem, milyen, szomorú...)
és most éppen sül, és ez annyira izgi.
tündérbogár vagyok, mert laktózmentes tejföllel van, margarinnal és meggyel, hogy cuki is ehesse és (jó esetben) szeresse. ugyan a bolti meggybefőtt tré, de legalább akcijós volt. ehhez habot se kellett verni, szóval nagy reményeket fűzök hozzá.
(keverőtálam is lett ám ajiba, hugomnál parkolt valami gazdátlan darab, amitől szívesen megvált.)
akartam még növényátültetést, de az átforgolódott-rémálmodott éjjel után kitérdekel (szerdáig csak kibírják, már tudom, melyiknek milyen föld kell...), a sütit is lábujjhegyen csináltam, mert cuki alszik, a magamra csukott fürdőben kevertem ki a tésztát - komikus, de nem volt jobb ötletem.
szerintem a munka-menü krumplifőzelék lesz virslivel, este még sütünk tököt a pasinál meg maradt pörkölt abból, amit legutóbb főztünk, nincs miért túlspiláznom..
kajáról jut eszembe: évek után újra hozzájutottam némi füstölt makrélához, hát az valami álom. imádom. asszem, aldifan lettem, kb mindent pont féláron adtak, ami felkeltette az érdeklődésemet... és rájöttem, hogy nálunk is van egy.
remek kis fűszermalmokhoz jutottam hozzá pl potom áron, már most imádom őket, a borskeverék tökéletes. meg vaníliás krémsajthoz, ami szerintem perverz, ellenben könnyű és eszméletlen finom.
ha kisült a kisült, gyorsan elbattyogok venni valami finomat szerintem, kell a kis "mindjárt30" parás lelkemnek.
update: megnéztem a sütit, és kapja már lefele az alját, de a közepe még nyers - hát basszus, drukkoljatok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése