méltósággal

de legalábbis mérsékelt hisztivel, rezignáltan szenvedve...
kezdenek helyrerázódni a dolgok: kishugom (aki a balhét kirobbantotta) kért egy (odaszúrós) bocsit (én fasz voltam, ti faszok voltatok, lépjünk túl), és bár még mindig nem látom, most akkor mi a bűnöm az egészben, inkább befogtam,
főnököm hirtelen meggondolta, és intézi és nyugodtan írjam be a naptárba, hogy szabin leszek szombaton,
a pörgés meg segít kihúzni az esti hársfateáig.

net... nos, nincs, a wifi ennyire elég, kommentelni pl nem enged.

étvágyam se, az emberek kívángatják a jobbulást, néha nagyon szarul vagyok, néha tök jó, a munka utáni terv az ágybabújás, tea, vitaminok, reménykedés, hogy ... tudjátok.

de például kávém az volt és elvileg van könyvem, amit egy haversrác írt és kölcsönzött egy példányt és mennyire izgi már (csak nem jók a fények, hogy olvassam), és eddig tök jól lemenedzseltem a mai nyüzsit, többen megdicsérték a szoknyám, meg jó az idő... ha már eddig győztem mosollyal, csak kitart...

egy hétre csak egy hétfőt, ha kérhetem, bacik haza, a többi maradhat.

(nem, az esküvőt nem akarom, de becsszó felvarrom a ruhám vonatkozó részeit (a számat meg be) aztán let's go - kedvelem ugyanis az ifjú párt.)