hát ez a három nap, ez egy szép ívű zuhanás.
már a negyedik kv, otthon felejtett ebéd, szendvicsre és sütire pazarolt pénz állapotnál járok, ahol megint annyit eszem, amit előtte reggelire egyben, úgy nézek ki, mint a saját anyám** és annyit alszom, hogy fizikailag vagyok rosszul és egyszerre ingerült meg sírhatnékos. meg már a sorompó gombot nyomkodom a kiléptetős helyett és nem értem, miért nem működik.
viszont előtte minden olyan jól ment, hogy átmeneti üzemzavarnak tekintem.
jót tett, hogy felgöngyölítettem, jót tesz, hogy nem parázok rajta, mert tudom, mi kell hozzá, hogy visszaálljon a rend.
én. én fogom visszaállítani a rendet, aktívan, önerőből. oké, kicsit nehéz énidő nélkül, de meglesz.
* ahol egyébként a nácik laknak
** már hogy az arcom, mert legalább csini vagyok és az van rajtam, amit hittem, hogy fölvettem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése