tervek, tervezések

különben most jött el az ideje, hogy rendesen felépítsem azt az önálló életet.
a terv az, hogy igyekszem csak magammal foglalkozni.
(ééés... ennyi. mért, mire számítottatok?)

régóta tart ez a függetlenségi háború a családom és köztem, de még mindig nem elég eredményes, amint azt a múlthét mutatja. (a fejemben van a legdurvább függés, a fejemben szól a korholó hang.)
nem szeretném most végigvenni, de tavaly, exsemmiség után eléggé rájuk szorultam, meg bizony a kórház után is, hát rettenet, mikor a saját cipődet se tudod fölvenni nélkülük... ha ők nincsenek, kb éhenhaltam volna az első pár napban, így is kocsival vittek haza, és érkezés után azonnal bevetődtem az ágyba (lajháros tempóban és mozgáskultúrával) és már magamnál se voltam. (már a kocsiban is kihívás volt észnél maradni igazából.
nem is tudom, akinek senki segítsége, hogy megy egyáltalán haza, hát a kanalat megtartani is nehézséget okozott...)

csakhogy ennek nálunk mindig ára van.

szóval van ez, hogy nincsenek határok, bűntudatkeltés meg szükségletáttolás meg zsarolás, valamint a félelem, hogy nem tudok nélkülük boldogulni úgyse,
és most, hogy pasi nincs, ellenben munkám igen*, tehát életemben először nem tartozom senkihez, senkinek,
ideje kiküzdenem magamnak a saját, független létezéshez való jogot.
(és megtanulni, hogyan is kell.)

persze ez nem arról szól, hogy megszakítom a kapcsolatot (mint ahogy régen próbáltam), hanem hogy akkor is megtalálom, hol kell meghúzni a határt, ha belegebedek is.
(hátha hajlandóak elfogadni az új játékszabályokat, és nem kitagadni teljesen, és akkor is segíteni az igazi bajban, ha nem adok érte cserébe önfeladós lépéseket... persze ne legyen baj, de ha mégis...)

olyan magasztos célkitűzéseim vannak tehát, mint rendezni a soraimat. most aztán minden szabadidőmmel én rendelkezem, nem kell rohangászni egy férfihoz alkalmazkodva se... (egy kapcsolat csomó idő ám.)

és én arra kívánom fordítani, hogy megadjam magamnak azt a bizonyos mindig is hiányolt törődést...
ráncbaszedni az időbeosztásom, az anyagi helyzetem, megadni a testemnek, amire szüksége van. (kicsit olyasmi, mint télen, apróságok... főzni, rendszeresen minőségi tápanyagokat bevinni, orvoshoz járni, letenni a cigit, mozogni, kiegyensúlyozottabban aludni, kiiktatni a stresszt és rohanást, amennyire lehet... ilyesmik.)

szóval semmi nagy elképzelés, egyszerűen élhető ritmust szeretnék találni - és nem csupán egy hétre - , szerintem ilyen zűrök után pont ez kell nekem...

már látom, hogy jó lesz.

de még milyen jó lesz... asszem egész meg fog változni tőle az életem. persze semmi újdonság nincs benne, eddig is efelé törekedtem, csak most ki is mondom, le is írom, hogy szem előtt legyen.

yepp.




* nem az az újdonság, hogy van munkám, hanem hogy nincs pasi, akihez alkalmazkodjak, aki az energiákat igényelje, stb... tavaly ugye olyan hülyén jött ki: kezdtem kilábalni exsemmiségből, erre elfogyott a pénzem a két hely között...