kialudtam

egészen biztos vagyok benne, hogy minden sokkal könnyebb lesz, ha rendesen alszom és eszem huzamosabb ideig. hogy akkor a rossz se tud úgy leütni lábról, hogy igenis kell, hogy birtokában legyek minden kognitív képességemnek, mert az páncél.
(csak ugye nálam minden lelki megborulás egyből ezek deficitjeként jelentkezik - innen lesz szép nyerni.)

a szorongás annyira tud állandósulni ám, hogy már csak az tűnik fel, ha hirtelen nincs.
mivel kicsi koromtól ebben élek, többet volt, mint nem volt, nagyobb öröm nemszorongani, mint másoknak a boldog pillanatok. úgyhogy én most nagyon értékelem, hogy egy nyugis alapállapot fele tartok, abba a bizonyos enyém-életbe, ahol hatalmamban lesz nemszorongani is végre.

mert, lássuk be, eddig nem nagyon volt.

juhú.