karrierke

szóval ez az a belső állás, amin márciusban nyígtam, hogy későn kapcsoltam, nyüssz. most meg felajánlották.

egész pontosan kaptam fészen egy üzit, hívtak ketten, majd küldtek smst arról, hogy hívtak és mért hívtak.
mindezt azon a takony esős hétfőn, mikor félretettem a telefont és ráérős, jókat evős, főzős, filmezős napot tartottam.

végül csak elértek, összehoztunk egy interjút - és rájöttem, hogy
1) házon belül kib.tt jónak számít a fizum (wtf)
2) én ezt a melót nem akarom.

persze adtam magamnak egy napot gondolkodni (kettőt kaptam amúgy), de akárhányszor csak meséltem róla, oda futott ki, hogy nem akarom... szóval szerintem már biztos.

karrierke szempontjából klassz lenne, de ahhoz azért minimum egy évet le kéne tolnom olyan feladatkörrel, amiben meggebednék. (egyrészt szerintem ez kb két és fél ember munkaköre, khm, másrészt azóta jobban beleláttam, kikkel és milyen információs háttérrel -  nagyon jóban lettem a csajjal, akinek a helyére mennék és mindig nekem panaszkodott és ugye el is megy, nem véletlenül...)
és ugyanannyi pénzért én nem akarok ennyivel több felelősséget, nem akarok fizetetlen túlórát (ha már az interjún említik, hogy néha van, az azt jelenti, hogy rengetegszer van, nem?), nem akarom, hogy nekem kelljen emberekből kiverni, hogy megcsinálják a saját dolgukat (főleg, hogy tudom, némelyik milyen link/pofátlan/kiabálós-hisztis-fúrós), és a főnök sose volt szimpi, sőt.

én minden munkánál tudtam mindig lelkesedni, mindenre úgy tekintettem, hogy megtanulom, amit csak lehet, tapasztalok, több leszek,

ezért most értetlenül állok az ellenállásom fölött. basszus, jelenleg semmi ambíció nincs bennem. mikor idekerültem, azt vártam, hogy nyugi legyen, ne kelljen tepernem, lehessen másra koncentrálni,
és mostanában éreztem, hogy ezt végre hozza, van egy fix hely, van szabad hétköznap, közben úgy fejlődnek a szociális készségeim, hogy már nem betegszem bele...

szóval, úgy tűnik, ez most nekem annyira fontos, hogy megreszkírozom a két szék közt esetét is, mert ki tudja, meghosszabbítják-e a mostanit...

kicsit haragszom magamra, mert látom, mennyire hasznos lenne, mégse akaródzik. de olyat nem vállalunk, amire már most sikít belül egy hang, hogy NE, ugye?

hozzá tartozik, hogy ősszel már visszautasítottam egy sokkal jobb fizusat is (külsőst), csak mert összességében nem tetszett (csak hatórásra akartak bejelenteni, túl 'rugalmas' lett volna a munkaidő, gyanúsan bizalmaskodó a főnök...) azon nem tipródtam ennyit, kellemetlenebb érzéseim voltak vele kapcsolatban - itt jobban félek, hogy valami jót hagyok ki, mert mondjuk nem veszem észre, hogy csak a félelmeim aktiválódtak, stb...

de annyira egyértelműen nem akarom... akkor meg mit eszem magam, nem igaz?
lehetnék kicsit biztosabb magamban azért. pff.