backpack

tegnapelőtt este a pasi elrángatott egy boltba, mert véletlenül megemlítettem neki, hogy lehet, hogy nekem is kéne egy hátizsák.

cuki vagyok amúgy a kis rucijaimban, szandimban és női táskámmal az erdőben is, meg hegymenetben is, csak megfordult a fejemben, hogy kipróbálnék valami újat - például kirándulás-kompatibilis cuccban menni kirándulni.

középsuli óta nem volt hátizsák a vállamon (akkor is szigorúan félvállon), pont olyan idétlen hipszterhóbortnak tartom, mint a magasderekű nadrágot meg a férfi stílusú női félcipőt (bocs). és értem, hogy előnye a két szabad kar meg az elosztott terhelés, de mindig előre kell ügyeskedni, ha akarok belőle valamit (és én folyton turkálok a táskámban: minimum a telefon, labello, zsepi, víz, bérlet, cigi forgóváltásban. komolyan. - ezzel ti nem így vagytok?), mindenki másnak viszont kézreáll - basszus, azt matatnak ki belőle, amit akarnak, fel se tűnne. még csak meg se kell erőltetni magukat, hisz nincs a hónom alá szorítva...

de azért akárhogy is, milyen jó lenne felszabadultabban sétáltatni a szendvicseimet... 

szóval átfutott az agyamon. kósza gondolatként, csak a pasi rácuppant. (aztán már én is, ahogy megláttam...)

hűde komolyan úgyse túrázom - valódi túracuccok kilőve, vagyis ilyen kisebb, aranyos izére gondoltam. 

na és abban a boltban láttam néhány kisebb, aranyos izét, amikből konkrétan egybe bele is szerettem, csak nem tudtam (mit várunk a magánéletemtől, ha dolgokba is képes vagyok első látásra beleszeretni és még csak le se esik?!), kerülgettem, próbálgattam, véleményeztettem. majd okosan otthagytam, hogy szétnézünk máshol is előbb...

ma el is battyogtam a Pólusba, ugyanolyan csak nagyobb boltban is megnézni (mert már tudat alatt sejtettem, hogy f.szom fog kimenni a Decathlonba is), és hát nem hogy semmivel se volt nagyobb választék, de a kistáskámból pl minden egyes darab el volt varrva/szakadva, és az anyaga is más volt és azta.

első blikkre ugyanaz, üzletlánc, ár ugyanaz, csak közben mintha a leggagyibb koppintása lenne. vicc az egész, komolyan.

mondom, ennyire hülye nem lehetek, hogy két napja beleszerettem ebbe a sz.rba! tutkó nem ilyen anyag volt, tutkó nem fércmunka!!... (itt esett le, hogy jé, én beleszerettem ebbe a[z amúgy nem] szarba.)

annyira megmérgeltem magam, hogy átmásztam a fél városon, és megvettem konkrétan azt a darabot, amit először nézegettem. (megismertem, hogy az egyformák közül melyik, basszus. mit tesz a szerelem...)(meg volt egy befőttesgumi a zsebében.)

a Pólusban amúgy mindent bejártam előtte, az összes cipőt és akciós ruhát felpróbáltam, ám végül csak egy sajtburgert vettem kis krumplival. hasznos egy délután volt...

de tök véletlen úgy alakult, hogy a pasival kb egyszerre értünk a Deákra, ezért koccantunk, mielőtt metrót cseréltünk (egymás közt, mókás), és megmutiztatta az új szerzeményt, és ettől madarat lehetett volna fogatni velem.

jelentem, hosszan és indokolatlanul írtam egy mezei hátizsákról, én se értem, miért, pláne, hogy tényleg semmi xtra - úgyhogy kémia biztos van, 

mert

ezt a posztot amúgy egyetlen mondatban össze lehet foglalni (újabb bocs):

vettem ezt a tatyót és odavagyok érte. (na.)