a többi kaland

volt a nap, amikor az univerzum különösen szeretett: Pilla meghívott fagyizni a Levendulába, mert cuki (ami rajta volt a listámon, de ő nem is tudta), exkoleganő meg emlékezett, hogy a tökéletes nyárélményemhez akarok buborékfújót és meglepett eggyel.
ültem köztük a padon a mennyei levendulás citromfagyimmal, miközben csacsogtunk, és elmondhatatlanul boldog voltam...

aztán exkoleganő elvitt fogaskerekűzni (mert kiderült, hogy nem tudom, mi az), majd normafáztunk, felmentünk a kilátóba, ott kétszázöt forintért préseltem emlékérmét, mert ezt még soha, és ha már kirándulás, legyen (I love Budapest - és tényleg), ültünk a nagy réten, fotózkodtunk, bohóckodtunk, pletyiztünk, bubit fújtunk a lemenő nap fényénél, kockára fagytunk, mégis végig fülig ért a szánk.

volt, hogy Clara elvitt a Blue Bird caféba, (ami egy drága, hangos és zsúfolt hely, de cuki is meg hangulatos is meg menő is, és amúgy szintén rajta volt a listámon, olyanformán, hogy egyszer beüljek valahova a Gozsduba, egy ilyen klasszik drágább helyre, mert amúgy mindig csak keresztül sétálok rajta a törzsbe menet... szóval mindenki pipál rajta egyet, köszi srácok :) ), ahol szuper lime-os limonádét kaptam, aztán még átsétáltunk a Csigába, mert az csendesebb - közben megmutogattam a múltam helyszíneit, bocsi, Clara (útbaestek) - és asszem végigdumáltuk. szerintem vele is olyan, hogy sose fogy el a mondandónk... már nagyon kíváncsi voltam erre a nőre, nem véletlenül.

volt, hogy dunakesziztünk a pasival, ami kimerült egy parti sétában meg egy kvzós-fröccsözős ücsörgésben, mert a víz magas volt, zavaros és kacsasz.ros. mentőötletként talált Gödön egy termàlfürdőt, átkommandóztunk odáig. a nénik mind azt mondták: jujj, az a busztól naggggyon messze van, de nem is volt vészi, inkább eldugott. egyrészt a pasi nagy és erős és bátor tűzoltófiú, úgyhogy megoldja, másrészt simán képes kolegával összefutni bármelyik random helyen, az meg pluszban segít (és vicces). a strand olcsó, kulturált, klassz helyen van és nem is zsúfolt, van langyos meg melegvizes medencéje is, hazafele meg lehetett vonatozni.
elképesztően jól éreztük magunkat, felvéve a kedvenc helyek közé.
sokat bohóckodtunk meg incselkedtünk, és ugye tőlem szokatlan módon némi törpölős húzódozás után bedugtam a fejem a vízbe, aztán már lenyomogattuk egymást, szerintem ha több időnk van, eljutunk a dobálásig is...

játszottunk vele olyat is, hogy fussunk össze egy kvra, amiből az lett, hogy üljünk ki egy parkba, amiből az lett, hogy elvitt a kedvenc luxi pékségébe megmutatni a muszájmegkóstolni vaníliakrémmel töltött, erdeigyümölcsökkel megszórt kardamomos fahéjas csigát, szökőkutat néztünk meg kiállítást meg már megint fölmentünk a várba csatangolni,
kvztunk meg gyümis sört ittunk meg nevettünk sokat-sokat,
meg elfáradtunk, nagyon.

meg volt, hogy mikor hazaértem a melóból, már itt vártak a ház előtt az anyukájával kocsival, őt hazadobtuk engem meg elvitt fagyizni, mert imádom, ahogy vezet,
meg kipróbáltuk a sütőben sült rántotthúst és gyártottunk spontán almás (és banános, ne kérdezzétek) rétest,
és néztünk jófilmeket ágyban fetrengve az esős hétfőn,
meg voltunk az új Bourne-részen és, mivel nyertünk jegyet, a Kis kedvencek titkos életén is - utóbbit végignevettük, még most is idézgetünk belőle, ezt pont a mi kettősünknek találták ám ki szerintem, mert már közben is végigkommentáltuk (milyen kár, hogy nem szeretett belém, remekül elszórakoztatjuk egymást pedig...).
meg ő is akart fogaskerekűzni, véletlenül gyerekvasutaztunk megint a majdnem-viharban,
azt hittük, hogy a Sas-hegy is olyan, mint bármelyik kirándulós rész, de ugye nem, mert ott egy kapu, aztán fizessél, aztán maradj a sárgaköves viakolor úton, ami hát nem sok, úgyhogy csak a kilátóból nézelődtünk körbe meg elolvastunk minden információs anyagot és megnéztük a kisfilmet, és ijesztgetett pókokkal (egy rakás csak ott élő pókfaj van, blöe) és nem hagyott pisilni, mert pont magasságban volt a wcablak és folyton odaállt elé és beintegetett (hogy lehetett ezt ilyenre tervezni, wtf, wtf), és kb ennyit a Sas-hegyről. (jó, van vezetett túra a tanösvényen, csak azt mi most kihagytuk. de biztos érdekes...) ja, meg néztünk puccos hàzakat, nyilván. ó, és gyíkocskákat, azt tegnap is, de itt sokkal több volt, kb méterenként egy.

meg találkoztam végül a régi ismerőssel, akiről panaszoltam, hogy mintha mindig méregetné, mennyivel előrébb tart, mint én, elvittem a törzsbe és véletlen ottmaradtunk hajnalig (ne igyatok, ha másnap dolgoztok, nem jó ötlet) és rengeteget dumáltunk és flörtölt velem és egész váratlan volt az egész, de milyen jó is, ha így meghízlalják a májat... ezt szerette volna tőlem, ezt az érzést és nosztalgiázást, mint kiderült... fura volt, de jó, hazakísért, mert úriember, és nem volt tolakodó egyáltalán, fordult is vissza.

meg cukilakótárs pont akkor felejtett el szólni, hogy jön, mikor otthagytam a szétrobbantott lakást a macskajajjos, aztsetudomholvagyok reggelen - nagyon szép rend van most mindig, otthonillattal, tisztasággal, hogy jó legyen nekem... kivéve ugye pont akkor: két napja minden szétdobálva, a konyhában mosatlan, a kuka estére bebüdösödött... tud ám időzíteni... pont el is kerültük egymást... vicces. nemsoká úgyis költözik vissza, néhány cucca már újra itt van. fura lesz. az új csaj is bizti felbukkan majd... az meg plàne.

meg Pillának is vittem ilyen töltött fahéjas sütit, mert szerintem abszolút alkalmas rá, hogy egy nyűgös munkanapot feldobjon, és kóstoltam nála mandulás kókusztejet vagy mit a kvmhoz, és az is izgi volt, most már el tudom képzelni, milyen az ilyen.

meg amúgy főzőcskéztem, kvzgattam, ráérősen, józenékre ébredeztem, nagyokat ettem, bratyiztam a helyi erőkkel is, mikor épp nem a szokásos muszájdolgokat csináltam.

szóval ilyenek történnek, nagyvonalakban.
lassan vége, hétfőtől nincs több szabika, de olyan jó volt ez az egész, hogy kitérdekel.